Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Dobrossy István: Viselet darabok és alapanyagok a görög kereskedők XVIII. századi miskolci üzleteiben

eperjesi vászon, eperjesi mangolet gyolcs, bécsi gyolcs, kék gyolcs, tarka gyolcs, dikta, bécsi szőr, galand-cérna, nyitrai selyem, török selyem, török cérna, szamosi cérna, bécsi cérna, kassai cérna, csipke, papíros, tükrös, kések, bicskák, fésűk, süveg, szög, ólom gombok, kötős kapocs, drótkapocs ruhára, öltözőre való szaru gomb, lakat, nádméz, rása, fekete fátyol, szűr-fátyol, pamut kendő, patyolat, gyermeknek való süveg, bagazia, csíkos szoknyának való anyag, asztalra való szőnyeg, keskeny és szélesebb pántlika, puska kova, herba tea (=herbare), szekfű és fahéj, cserecsen dió virág, bors, gyömbér, büdös kő, babér, apró szőlő, malossa szőlő, hollandiai kávé, rizskása, puskapor, tömjén, mécs = mécses, háló süveg, fekete süveg, kisebb és nagyobb pruszlik, karton, veres csujtár, galand, vastag vászon, csontból való árnyéktartó = esernyő, napernyő, papíros és könyv, róka-hát, szatytyán, fekete-sárga-veres kordovány, fekete nyers báránybőr, guba, bélés báránybőrből, pokróc, asztalra való fekete viaszos vászon, nyuszt és lóra való szerszám. A több mint háromnegyed-száz árucikk olyan számláról származik, amelyet a tapolcai apátságnak állítottak ki, s összesen 105 tétel szerepel rajta. Akifizetendő összeg meghaladta a félezer forintot. A vásárló nyilván nem a köznapi fogyasztó volt, az viszont, hogy ezek egyetlen vásárlási számlára kerültek, mutatja a bolt árukészletének nagyságát. Ami az áruk beszerzési irányára utal, a balkáni termékektől, erdélyi árukon keresztül felvidéki és a birodalom nyugati részéből származó anyagokig (legyen az élelmiszer, vagy ruházati cikk) sokszínű a skála. Érdekességnek tűnhet az is, hogy a kávé, amely tipikusan a török birodalom területéről, illetve azon át érkezett térségünkbe, s a görög kereskedők kávéházaiból indult városi hódító körútjára, már nemcsak török kávé volt, hanem hollandiai beszerzésű, illetve elnevezésű. A XVIII. század második felében, 1755-1800 között 125 darab áriimitáció jelent meg térségünkben főleg Miskolc, Kassa és Sátoraljaújhely kiadási hellyel. (Előfordul néhány más település is, így Szikszó, Mád, Tokaj, Bodrogkeresztúr vagy a gömöri Pelsőc.) Az árszabások túlnyomó többsége az élelmiszerekre, másrészt a céhes termékekre vonatkozik. Előbbi esetben a kenyér és a hús, utóbbi esetben a hús és bőrfeldolgozó mesterségek (pecsenyesütők, vásári tractőrök, tímár, varga, csizmadia, szűcs) álltak a középpontban. Viszonylag ritkábban fordul elő, amikor „görög és egyéb kereskedők árúja" kerül az árszabások közé. így 1744 után, amikor Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Borsod, Gömör és Torna megyék területére terjedt ki a limitálás

5 1766-ban adtak ki új árszabást Sátoraljaújhelyen, s ez Zemplén és Borsod megye területére volt érvényes.

6 Ezt követően, s főleg a hűségeskü letétele után (1774) úgy tűnik nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a 5 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16. 6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. XVI. I. 109. 83