Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Paládi-Kovács Attila: A Felföld ásványvize: a csevice

egy évtizeddel előtte nagy „parádi víz" tételek szállításáról és árviszonyairól számolt be: „ Fuvarja a 'kinek maga alkalmatossága van, csekélységbe kerül. Egy 20 butélliás kemény fajú láda helyes bespontozással [dugaszolással], szurkolással és bepakolással 1817-ben mindössze 12 fl-ra 20 x-ra [12 forint 20 krajcár] ment. Külön egy láda magában 4 fi, egy butellia 18 xr, - spont 3 xr, szurkolás 3 xr, pakolás egy butelliától 1 xr. "

4e Az ivókúrára használatos parádi csevice 1846-ban 80-100 váltóforintot jövedelmezett az akkori uraságnak, gróf Károlyi Györgynek. Vizét télen is palackozták és távoli városokba szállították. Ezen munkálatok felügyeletével, a források hasznosításával egy uradalmi ispán volt megbízva.

47 Mátraderecskén azok a falubeliek, akik az egyik gazda udvarán ásott kútban felbuzgó csevicét hordták, az 1970-es évek elején évi 50 forintot fizettek érte a tulajdonosnak.

48 Sokan hordták, mert segítette az emésztést a csevice fogyasztása. Papp Károly tévesen jegyzi meg, hogy a Mátra vidékén „minden község féltékenyen őrzi a cseviczéjét; nincs az a pénz, a miért ezt eladnák. "

49 Az ásványvizek hasznosításáról a birtokosok rendelkeztek. Palackozásra, nagybani forgalmazásra vagy gyógyfürdők kialakítására, szálláshelyek létesítésére csupán nagyobb birtokosok és városi önkormányzatok gondolhattak. Párád, Ajnácskő, Várgede fürdői mellett,

50 melyek a tehetősebb fizetővendégeket szolgáltak ki, léteztek a vidéken szegényes „parasztfürdők" is a köznép számára (pl. Rárósmulyad). A gyengén szénsavas források vize köztulajdonban maradt, különösen, ha a falu közös rétjén, legelőjén bukkant a felszínre. Ezeknek a vizét vihette bárki ingyen és szükséglete szerint. Ebbe a tulajdoni csoportba tartozott és tartozik mindmáig a cseviceforrások többsége. Sajógömör, Királyi (Tornaija), Várgede, Ajnácskő, Fülek, Gömörsid, Korláti, Nagybátony, Kisterenye, Tar, Ipolypinc stb. csevicéjét szabadon viheti bárki, aki használni akarja. Az utóbbi három-négy évtizedben megváltoztak a szállítás, módjai, eszközei. Előbb demizsonban, dugaszolt öblös üvegekben, palackokban hordták a buszok és teherautók sofőrjei. Ma már műanyag flakonokba, ballonokba töltve, s tucatjával ládákba elhelyezve személygépkocsin szállítják a csevicét közeli és távoli településekre. Tornaija (Királyi) csevicekútjára az egész környékről eljárnak az autósok, akik gondoskodnak az autóval nem rendelkező idősebb rokonok és szomszédok ellátásáról is. A régi Gömör megye lakossága jól ismeri a távoli, de gép46 FÁY András 1819. 22. 47 MEDVE Imre 1846. 11. 48 BÁRDI Ida 1973. 74. 49 PAPP Károly 1905. 46. 50 Utóbbiakhoz lásd NAGY Miklós 1870. II. 143., 149-150. 21