Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Bodó László: Adatok Kenzić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez II.

meg! Azonban erre irányulóan hiteles lejegyzést találhatunk az 1932 májusában kezdeményezett és elvégzett ásatásokról.

14 Dr. Kara Győző az aradi vértanúk halála körülményeinek kutatója ekkor már tudta, hogy öt vértanú

15 tábornok sírját még nem tárták fel. Joggal feltételezte, hogy a véletlenül fellelt koponya valamelyik kivégzett mártíré lehet! - Feltételezése bevált! О állapította meg, hogy a kivégzetteket alkonyatkor „... mindjárt befektették a már megásott és a bitófa mellett feketéllett sírgödörbe, de érettük nem jött senki, sírjuk jeltelen maradt...'"

6 A sírgödrök kivégzés előtti kiásását erősíti az a tény is, hogy azokban apró-pénzérméket találtak. Ezeket feltehetően azok a katonák és a „közszemlére kitett" kivégzetteket látni akaró aradi lakosok görögkeleti ortodox vallású tagjai dobálták be. Ugyanis közöttük e cselekvés vallási eredetű erkölcsi szokás volt - s ez ma is a mai Balkánon. Knezic Károly sírgödrében (1932. május 22-én) a bitófa cölöpjét, a bitófa horogszegét, több rézpénzt, egy combcsont-darabot és egy ujjperecét találtak az ásatást végzők. Szemüveget és annak darabjait nem! Ez utóbbin csodálkozni aligha lehet. A kivégzést követően mind a kivégzőosztag katonái, mind a lelkészek elhagyták a szörnyű gyilkosság helyét. A hóhér és segédei, a porkolábok ugyancsak. Mivel a kivégzetteket „közszemlére tették ki" okulásként („íme ez lesz a sorsuk a császár és Ausztria ellen lázadóknak!"), Arad lakosainak egy része, akik a kivégzést eddig csak távolabbról kísérhették figyelemmel, sokan inkább csak kíváncsiságból, bemehetett a kivégzés helyére. Ugyan a bitófákat és az azokon függő tetemeket közvetlenül nem közelíthették meg („karnyújtásra"), mert azokra katonák vigyáztak, így a szemüveget sem „vehették" magukhoz. A szemüveg akkor sem volt olcsó használati tárgy, s a kor szokásaiban az is „benne volt", hogy a kivégzettek volt személyes tulajdonát a hóhér és segédei, a fő- és a beosztott porkolábok, valamint az elhantolást végzők eltulajdoníthatták és értékesíthették, a szemüveget akár a főhóhér (Bott, Franz), akár segédei, nemkülönben Utricka főporkoláb és beosztottjai, az elhantolók valamelyike elvihette. Az elhantolók a legkevésbé gyanúsíthatok, mert ők mégis „a sor végén foglaltak helyet". Szokása volt-e a kornak vagy nem - mindegy! Arról van szó, hogy - a „szokást" jóval meghaladóbban - a kivégzettek holttetemeit „meg lehetett váltani". Természetesen a várbeli császári tisztek, a kivégzettek egykori ezredtársai közreműködésével a hozzátartozók halottaik porhüvelyeit pénzért megkaphatták. Damjanich János vértanú tábornok tetemét pl. 100 aranyért adták át a hozzátartozóknak, hogy végső nyughelyre vihessék, s 14 Az ásatások a véletlen következményei voltak. A Maros áradása súlyosan veszélyeztette Aradot. Ezért a védőművek magasítását és megerősítését rendelte el a szenátus. A munkások egyike, miután ásója valamilyen tárgyban megakadt, kezével igyekezett eltávolítani az akadályt. Ennek eredménye egy, az ásó megsértette emberi koponya felszínre kerülése lett. A munkás - érthetően - igen megijedt a nem várt lelettől. Ijedtsége csillapodásával, társai javaslatára és közreműködésével egy távolabbi helyen eltemették a koponyát, amelynek hantját egy sebtében készített kereszttel jelölték meg. Az esetet azonnal jelentették a városházán. Az Erdélyi Hírlap munkatársa azonnal a helyszínre sietett, majd felkérte dr. Kara Győző főgimnáziumi tanárt - a kivégzés aradi, akkor közismert kutatóját -, hogy végezzen a területen megfigyeléseket. Arad főgimnáziumának tanára ezt meg is tette. 15 Az öt vértanú tábornok: Nagysándor József, Aulich Lajos, Török Ignác, Knezic Károly és Poeltenberg Ernő. 16 Erdélyi Hírlap, Arad, 1932. május 13. - Salgó Pál cikksorozata Nagysándor József, Aulich Lajos, Török Ignác, Knezic Károly és Poeltenberg Ernő sírjának feltárásáról. 169