Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

nem főleg azzal indokolható, hogy gyakorlatilag a XII. század közepétől egy tulajdonosa, birtokosa volt a településeknek, „egy uraság szolgái voltak" a falvak lakói. Ez időtől kezdve ugyanis a római katolikus egyház a „földesúr". Az idők során többször előfordult, hogy ugyanaz volt a papja a velkenyei és a püspöki parasztnak. Általában a pap járt egyik faluból a másikba. A XIX. század végére és a XX. század elejére vonatkozóan találtam olyan visszaemlékezéseket, melyek az egész gyülekezet misére történő átvonulásáról szóltak a másik falu templomába. Ez természetesen korábban is előfordulhatott időszakosan - a templom elpusztulása, felújítása stb. idején. Nem nehéz következtetni, milyen kiváló táptalajt biztosított ez az etnikus kapcsolatok kibontakozásának, szorosabbá válásának. Egy hagyományos, zárt közösség, amilyennek mindkét falu mondható volt - és sok tekintetben még ma is mondható - ilyen módon való mozgása az emberi kapcsolatokban és ezzel együtt a folklór és etnográfia területén számtalan elem cseréjét, átadását tette lehetővé. A földrajzi közelség számtalan házassági kapcsolatot és bonyolult rokoni kötöttségeket eredményezett, melyek a mai napig megtalálhatók. A közös miselátogatások említett módja mellett széles réteg találkozhatott folyamatosan a földesúri szolgáltatásból adódó közös munkák alkalmával is. Ezek után érthető, hogy a Barkóságnak nevezett néprajzi területen belül a két település között sokszor legkisebb elemeiben is megegyező sajátosságra bukkanunk, amely esetleg egy harmadik szomszéd faluban már nincs meg, vagy teljesen máshogy ismert. Ez igaz, akár a népszokásokat, akár a népi építészet, gazdálkodás stb. motívumait tekintjük is át. A földrajzi fekvés is hasonló, Velkenye és Püspöki egyaránt folyóparton terül el. A településszerkezet azonban némileg eltér, erről külön fejezetben lesz szó, ugyanis Püspöki közvetlen a Sajó jobb partján, míg Velkenye a Rima partján terül el úgy, hogy a folyó a falu mellett folyik el, s az elhelyezkedés szempontjából nem ez, hanem a Velkenyét átszelő patak a meghatározó. A vízközelség azonban újfent közös elemek létrejöttét segítette (mosás a folyóban, az ár elleni védekezés, malom, korábban halászat stb.). A trianoni békeszerződés

3 a két falu között húzta meg az új államhatárt. Mindkét település új kapcsolatrendszert alakított ki, az eddigi migrációs kapcsolatok is megváltoztak. Az azóta eltelt háromnegyed évszázad számtalan különbséget eredményezett, mindkét község perifériára került, s így a századunkra jellemző urbanizációban az átlagostól nagyobb mértékben - mint kibocsátó - kapcsolódott be.

4 Püspökiből Ózdra, Velkenyéről Rimaszombatra, Tornaaljára költöztek sokan, közelebb kerülve így a munkahelyekhez. Az országhatár közelsége azon túl, hogy szétválasztotta a lakosok mozgásterét, hasonló problémákat hozott a felszínre mindkét helyen. Velkenyén befolyásolta az is a helyzetet, hogy az itt élő magyar etnikum az új országban kisebbségi helyzetbe került. Ez túl a politikai, etnikai problémákon azt is jelentette, hogy erősödött egy - eddig ezen a területen ismeretlen - kultúrkör befolyása. Püspöki és Velkenye ma már nem számítanak szomszéd falvaknak. Bár alig több egy kilométernél a távolság közöttük, a közvetlen átjárhatóság az országhatár miatt megszűnt, a bánrévei határállomásig kb. 11 kilométert kell megtenni Keletnek az országhatár mentén, majd - átlépve - ugyanennyit vissza Nyugatra. A hagyományok tehát közösek. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni az eltelt háromnegyed évszázadot, melynek során a két falu egyre messzebb került egymástól, s néprajzilag ma már más kép festhető róluk. 3 GERŐ András 1989. 174. 4 Medvetánc 1988. 202. 330