Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Petercsák Tivadar: Bárd, fejsze, fűrész. A fakitermelés eszközei

2. kép. Fejsze (Kápolnásfalu, Székelyföld). Kádár Zsombor 1993. 68. nyomán. 1. tábla, 2. orra, 3. sorka, 4. éle, 5. foka, 6. nyaka, 7. nyele görcsös fában sem csorbul ki. A fejsze vasán látható díszítőmotívum miatt rozmaringos feszének is nevezik. Az 1960-as években a döntőfejszét fadöntésnél, darabolásnál használták, de hasogattak is vele.

23 A Bakonyban a hakkolásnak nevezett kimetszéshez a hosszú, nyújtott testű, keskeny élű döntőfejszét alkalmazták. Ezt a vásárlás után minden esetben a kovács formálta és edzette meg véglegesen. Lapját megnyújtotta, kihúzta, élét a testénél keményebbre edzette. Leginkább a fokát - ahova a nyelet erősítették be - hagyták lágyan, hogy az ütéstől különösen fagyos időben el ne repedjen.

24 A FelsőGaram vidékén a fejszéknek két alapvető típusa volt: egyik a hosszabb testű, vékonyabb, amellyel döntötték a fát, a másik a rövidebb testű, vastagabb, amellyel hasítottak. A XX. század elején egy harmadik típus is megjelent itt, a vékony testű, széles élű, ún. gallyazó fejsze.

25 A Bükk vidékén alkalmazott hasító fejsze a döntőfejszénél nagyobb fokú, súlya 1,9 kg-tól 4 kg-ig terjedhet.

26 A székelyföldi favágóknak általában csak egyetlen fejszéjük volt (feszi) és azt használták döntéskor, gallyazáskor és kérgezéskor egyaránt.

27 Az erdó'lőfeszi a döntésen kívül az ágnyeséshez is alkalmas kellett hogy legyen. A csapoláshoz (gallyazáshoz) keskeny lapú fejszét használtak, mert nagy fejszével „összehasadt az ember keze."

28 A Székelyföld más vidékén a döntőfejszét hívták még fel'igei'őfejszének (Magyaró), nagyfejszének (Homoródkarácsonyfalva), ródaló fejszének (Gyergyó), rovó fej szenek (Nyárádselye). A ródaló fejszét sem mindig csak fadöntésre használták, de az erdei fűrész megjelenése előtt ezzel darabolták is a kivágott fát.

29 A fejsze fontosságát jelzi, hogy egyes részeit különféle elnevezéssel illették. Az erdélyi Gyergyócsomafalván ismert fejszerészek: 1) a feszi foka, fészifok, 2.) nyaka, 3) pofája, táblája, 4) éle, fesziéi, 5) orra, hegye, 6) torka

3,0 A székelyföldi Kápolnásfalun: 1) tábla, 2) orra, 3) sorka, 4) éle, 5) foka, 6) nyaka. 3I 23 MÁD AI Gyula 1967. 27., DENIA 1062 24 HEGYI Imre 1978. 52., 61. 25 Horehronie 281. 26 MÁDAI Gyula 1967. 27., DENIA 1062. 27 SZÁSZ Lőrinc 1971.226. 28 KÁDÁR Zsombor 1993. 68. 29 KÁDÁR Zsombor 1993. 68. 30 SZÁSZ Lőrinc 1971. 226., Magyar Néprajzi Lexikon II. 1979. 64. 31 KÁDÁR Zsombor 1993. 68. 426