Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

meg, Guszona, Majom, Dúsa, Kisgömöri). Saját istállóikban veszélyes lett volna idegen állatot tartani.

103 A csempészet a határ mindkét oldalán igen kiterjedt „hálózatot", falvak és együttműködő csoportok, üzletfelek kapcsolathálóit kívánta meg. A csempészethez szükséges kurázsi mindig is jellemző volt a határvidék népére. Reguly szerint „A barkó elevenebb nem oly gyáva mint a Palocz, annál fogva szeret lopni." Leírta a Domaházáról az alföldi lótolvajokhoz vezető útvonalat, s ezzel megerősítette a vidék lótolvajairól, betyárjairól fennmaradt néphagyományt. Vidróczkin és társain kívül még igen sok betyár élt e vidéken a XIX. században.

104 Medvesalját egykor kupeceiről, csempészeiről, betyárjairól, bicskázó legényeiről ítélték meg, de a képhez az is hozzátartozik, hogy igen sok pap került ki falvaiból, hogy a válás és a „vadházasság" az 1970-es évek végén még csak hírből ismert fogalom e vidéken. Az 1950-1980 közötti években a férfiak zöme heti ingázó lett, s főként az építőiparban talált munkát. Legtöbbjük szakmát tanult, kőműves, ács, betonszerelő lett, s falujában is nagy házat épített. Óbástról legtöbben az útépítőknél dolgoztak. Az aszfaltozókat otthon szurkosnak nevezték. Ók már csütörtök este hazatértek, a többiek csak pénteken. Az 1970-es években személygépkocsin jártak, 3-4 fő utazott együtt partiban. Dédapáik, nagyapáik a századfordulón nemcsak a közeli szénbányákban, kőbányákban végeztek ipari munkát, de sokan próbáltak szerencsét Amerikában is. Főként a szegényebb falvakból (Tajti, Hidegkút, Almágy) vándoroltak ki. Medvesalja falvainak lakossága 1850-1900 között többnyire fogyott, csupán Dobfenéken és Vecseklőn növekedett.

105 Lélekszám, táji és csoporttudat A közigazgatási szempontból Egyházasbásthoz tartozó falucsoport (Óbást, Dobfenék, Hidegkút, Tajti, Vecseklő) lélekszáma 1978-ban 2791 fő. Falvanként átlagosan 450-500 lakossal lehet tehát számolni. Lakossága a XX. században is fogyatkozott. Ugyanis a századokon át tartó elvándorlással szemben a bevándorlás e vidékre elhanyagolható. Az említett 6 falu a legszűkebben vett Medvesalja. Almágyot, Ajnácskőt, Péterfalát lakosaik és az Egyházasbáston és szűkebb körzetében élők nem tartják medvesalji településnek. Azonban a történeti és néprajzi irodalom olykor oda sorolja.

106 Fülek körzetében úgy mondják, hogy „Ajnácskőtől felfelé kezdődik a Barkóság" Péterfala, Gesztete, Jeszte és Détér már „másik vőgy; az nem Medvesalja, hanem Barkóság" - mondják a bástiak. Az utóbbi négy falu összetartása, csoporttudata szintén erős, amiben része lehet az egyházszervezeti kapocsnak is.

107 A táji tudat, a falucsoporthoz tartozás inkább kitapintható a lakosok gondolkodásában, mint а palóc vagy barkó népcsoportnév vállalása. Tény, hogy Hollók Imre 1836-ban a gömöri barkók szójárásáról értekezvén Egyházasbástot, Gesztetét, Zabart is barkónak 103 Saját gyűjtés 1978-ban Óbáston, Egyházasbáston és Tajtin. 104 REGULY Antal 1975. 42-43., MOLNÁR Balázs 1956. 271., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 168-170., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982a. 156-157. 105 BALOGH Pál 1902. 485^86, 508-509. 106 ILA Bálint 1976. I. 135., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982a. 14., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 190., BOROSS Zoltán 1985. 179., ZSÚPOS Zoltán 1985. 30. 107 Saját gyűjtés 1978-ban Óbáston és Egyházasbáston. 408