Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

szlovák parasztok állandóan dolgoznak. Nemcsak a földesurak, de a magyar parasztok is velük végeztetnek minden mezei munkát a szántáson és vetésen kívül.

95 Ezzel szemben a milleneumi monográfia - Bélre utalva - a nógrádi magyarok hangyaszorgalmát emeli ki.

96 Reguly 1857-ben Medvesalja népét soványnak és lassúnak látta. „Kisebb és gyengébb, aránylag szélesebb, mint magos, rövid nyakú, vékony csontjai, ha megöregszik olyan mint a skelett (csontváz) az egész teste. Képében és mellyen a csontok erősen kiállnak... Lassú és nem ügyes mozdulataiban, sebesség nem tulajdona se munkában se beszédben csak hogy hangos és lármás ez utóbbik. A sietés szó hibázna nyelvéből, ha nem hallotta volna."

97 A nép kedélyvilágát jellemzi a sok beszéd és lárma: „A palóc mindég beszél csak a templomban nem, ott alszik.

98 A Rima- és Balog-völgyi református magyarok (a sarusok) barkónak nevezik az Erdőhát és Medvesalja katolikus népét. Rimaszécs, Serke felől Ajnácskő, Gesztete felé indulva ma is azt szokták mondani: „Megyünk a Barkóságnak!" Úgy tudják, hogy a Barkóságon nem találni egyetlen református embert sem. Tartják a vallásukat, vallásos népek még ma is. Nagyon hevesvérű magyarok, nem jó velük ujjat húzni. Náluk mindig kétszeres volt a biztosítási díj, mint másutt. A fináncokat kikötötték a fához és kiherélték. A barkó nem nézi, hogy kit üt meg, ha megharagítják.

99 A biztosítási díjhoz kapcsolódó tény, hogy Vecseklőn 1891-ben az egész falu leégett, Óbáston 1892-ben a házak 73%-a égett le,

100 s legtöbb medvesalji, erdőháti faluban volt tűzvész a századfodulón. Akkoriban váltották fel a zsúptetőt poltári cseréppel, s a kürtös kemencét kéményes konyhával. A faluégések gyakorisága feltűnő volt, s gyanakvóvá tette a hatóságot, s a biztosítót is. A Medves-vidéki nép konzervativizmusáról 1857-ben jegyezte fel Reguly: „Minden újításnak ellensége és szokásától nehezen tér el. 15 év kell, hogy ő meggyőződjék a luczerna termesztés hasznosságáról, de ha egyszer megveti, akkor tökéletesen od. [adó] szorgalommal teszi, a mit egyszer felkap, ahhoz ragaszkodik."

101 Medvesalja népét sokan a vállalkozó szellemű kupecek, a két világháború között pedig a csempészek után ítélték meg. 1920-1938 között tömegesen hajtották át Magyarországról a szarvasmarhát, lovat, sertést, juhot, s adták el nagy haszonnal a vidék állatvásárain. A medvesalji csempészek nem pusztán megélhetési kényszerből, hanem virtusból űzték ezt a veszélyes foglalkozást. Evenként több száz medvesalji, erdőháti csempész ügyét tárgyalták Rimaszombat kerületi bíróságán. A vád alá helyezett embereket a falubeli tanúk mentegették. A tanúk deszkát, kenyeret tettek tárgyalás előtt a szívük fölé. Kezüket arra tették, amikor megeskették őket, hogy az igazat vallják.

102 Hitük szerint ezzel elkerülték a hamis esküvés vétkét. Óbást, Egyházasbást csempészei főként Cereddel, Zabarral, Domaházával, az ottani csempészekkel álltak üzleti kapcsolatban. Élőállaton kívül csempésztek bort (főként abasárit), pálinkát, dohányt, cigarettát, szalámit. Az éjszaka áthajtott állatfalkát nem a határ közelében, hanem attól 15-20 km-rel északra fekvő magyar falvakban rejtették el (pl. Hegy95 BÉL Mátyás 1984. 294-295. 96 BOROVSZKY Samu szerk. é.n. (1911). 142. 97 REGULY Antal 1975. 106. 98 REGULY Antal 1975. 15. 99 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1968. 190. 100 BOROVSZKY Samu szerk. é.n. (1911). 133. 101 REGULY Antal 1975. 107. 102 BOROSS Zoltán 1985. 180-181. 407