Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Paládi-Kovács Attila: Medvesalja földje és népe

Zabáiról.

74 Dél felé, a Medves-vidék külső zónájával sem volt élénkebb kapcsolatuk. Kazárra 1881-1895 között Almágyról és Óbástról is került l-l asszony. A közeli Péterfala, Várgede, Fülek szintén csak l-l asszonyt adott Kazárra.

75 Mátraszele a XIX. század derekán Kazárral, Vizslással, Homokterenyével, Barnával tartozott egy házasodási körzetbe, s véletlenszerűen jelent meg a faluban egy-egy Ceredről, Tajtiból származó asszony. Homokterenye és Mátranovák házasodási kapcsolatrendszere a Mátra irányába mutatott.

76 Észak-Heves falvaiban a XIX. században is csak véletlenszerűen fordult elő l-l Medvesaljáról elszármazott asszony. A Bekölce, Mikófalva, Egerbocs, Hevesaranyos, Bátor körzetben mindössze l-l házassággal szerepelt Tajti, Péterfala, Gesztete, Barna, akárcsak a borsodi barkó községek.

77

1920 után a déli irányú házassági kapcsolatok lehetősége megcsappant, a Medvesalja falvainak körzeti, falucsoporton belüli endogámiája erősödött. Gazdálkodás, kupeckedés Medvesalja faluhatárai irtás útján keletkeztek, maguk a települések is aszalással (égetéssel) irtott erdei tisztásokon épültek. 1897-ben még mindig átlagosan 33% erdő, 18% legelő és 7% volt a rét aránya a művelési ágak között. Ennél magasabb az erdő részesedése Vecseklőn, Tajtin, Péterfalán.

78 A talaj azonban gyakran kövecses, agyagos, általában véve silány termőképességű. Ajnácskő és Péterfala határában 1900 és 1914 között voltak az utolsó jelentős erdőirtások (pl. Répás-pusztán). Aszó, Aszalás, Láz, Ortás, Ortvány jellegű dűlőnevek őrzik még az irtásgazdálkodás emlékeit. Időnként a falvak áttelepültek az újonnan irtott földekre, mint az Sáros és Péterfala esetében történt.

79 Érzékletes leírását adja a táj képének az 1857-ben átutazó Reguly Antal: „Ajnácskőtől Erdőkövesdig rossz, árkos, kimosott a vidék. Zabartól Erdőkövesdig egy keskeny völgy alig 300 lépés széles, kopár, vízmosott partokkal melyek valaha szántóföldek voltak, most rossz legelő; ugyan itt némely helyen Szederkén és Isten mezején kapálják a földet a gabona alá, mivel szántani az árkok végett nem lehet."

80 Éghajlati és talajadottságok hiányában nem lehetett sikeres a szőlő- és bortermelés, a gyümölcskultúra sem. Ajnácskőről ugyan azt írják egy helyen, hogy „szőlőművelésből élnek",

81 de ez inkább vonatkozhatott a szőlőkaró-kivitelre, mint a boreladásra. Határának több mint felét erdő foglalta el, s az erdőmunka, a fakitermelés, fafaragás sokaknak adott megélhetést.

82 Fülekről azt írják, hogy „szőlőhegye sovány, de aljában szép szilvások és gyümölcsösök vannak, különösen híres nagy jóízű almája."

83 Medvesalján legfeljebb a háznál volt egy74 Egyházasbástra a Mede király hadba 1900 tájékán került egy asszony Domaházáról a Holló daróczi hadból. Saját gyűjtés 1978-ban Egyházasbáston. 75 ÖRSI Julianna 1989.439. 76 ÖRSI Julianna 1989.442-443. 77 ÖRSI Julianna 1989.450. 78 Vö. ZSÚPOS Zoltán 1985. 30-31. 79 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982a. 47-48., ILA Bálint 1946. III. 197. 80 REGULY Antal 1975. 41. Az irtásgazdálkodáshoz részletesebben: HOFFMANN Tamás 1956. 536-561. 81 HUNFALVY János szerk. 1867. 98. 82 FÉNYES Elek 1851.1. 16., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 117, 121, 125. 83 FÉNYES Elek 1851.11.26. 404