Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Draskóczy István: Bene vára és a település története a XIII–XV. században az írott források tükrében

vették zálogba a Rédeiektől. 1382-ben ugyan visszaadták Rédei Kemény fia Miklósnak, de a XV. században Gyanda predium az övék. A XIV. században tették rá a kezüket a szomszédos Tarjánra és Oroszira. 1394-ben már ők a birtokosak itt. Egy 1438-ban kiadott oklevél szerint Tarjánt Zsigmond királytól kapták, Oroszit azonban jogtalanul foglalták el. 1399-ben Szécsényi Frank országbíró javai között találjuk Heves megyében - Szolnoktól északra - Szentiván, Szabolcs, Alcsi, Beze, Fulkez és Fokoró nevű településeket. Frank fia, László 1405-ben szerezte meg Pata felét. Midőn a király az 1423-ban elkobzott Szécsényi-javakat Rozgonyi Istvánnak elzálogosította, az erről szóló oklevélben tűnt fel Szászberek neve, amely Gyöngyös felével, Zsadánnyal, Halásszal és Gyanda prediummal Benéhez tartozott. Amikor a XV. század közepén Szécsényi Lászlóval magva szakadt az egykori erdélyi vajda családjától Heves megyében Gyöngyös és Szászberek fele, Szabolcs, Szentiván, Alcsi, Fokoró, Pata és Tarján kerültek az új birtokosok kezére.

45 Amint a fenti adatok tanúsítják, a Szécsényiek ugyan a benei uradalom helységeiből többet elveszítettek, de a legfontosabbakat (köztük Gyöngyöst) megtartották. Ezek mellé módszeres birtokpolitikával újabb településeket szereztek - igaz, távolabb - a megyében. Szécsényi Tamás fontosnak tartotta új szerzeményét, és gondoskodott fejlődéséről. Akkor, amikor székhelyének, Szécsénynek, a Gömör megyei Rimaszombatnak városi kiváltságokat eszközölt ki, kijárta ugyanezeket az előjogokat az uralkodónál Gyöngyös számára is.

46 Annak ellenére, hogy Gyöngyös kiváltságokat kapott, annak ellenére, hogy a Szécsényi család Heves megyei javai állandóan gyarapodtak, a benei uradalom és vár helyzete más volt, mint a Csobánka-ág idején. Korábban egy, a középbirtokosi réteg felső szintjéhez tartozó család egyetlen vára volt. Most azonban ez az uradalom az Erdélyre, a szomszédos Gömör, Nógrád, Hont megyékre kiterjedő (és folyton növekvő) birtokkomplexum egyik darabja lett. Szécsényi Tamásnak csak Nógrád megyében négy megerősített helye volt (Hollókő, Somoskő, Baglyaskő és Sztrahova), nem számítva a névadó települést, Szécsényi. Amikor 1411-ben utódai Magyarországi jószágaikat felosztották, Ajnácskő, Hollókő, Somoskő, Bene, Tapolcsán és Salgó várak nevével találkozunk.

47 így Bene szerepe óhatatlanul csökkent, a vár veszített korábbi jelentőségéből. Már nem ez volt az egyetlen hely, amit a földesúr lakhelyének választhatott, ahova veszély esetén visszahúzódhatott. A vár legfeljebb szállást adott az időnként idelátogató tulajdonosnak. Az uradalom életébe az úr már ritkán folyhatott be közvetlenül, hanem familiárisai közül az élére állított várnagy volt felelős mindazért, ami itt történt. Valószínűleg 1327 után komoly építkezésekre sem került sor a benei Várbércen.

48 Midőn 1411-ben Szécsényi Konya bán fia Simon és unokaöccse, László megosztoztak a javaikon, Benét és Somoskőt közös birtoklásban hagyták. A felek úgy intézkedtek, hogy a két vár élére bármelyikük állíthat várnagyot, és ha valamelyikük nagyobb munkát végeztet el az erősségek egyikén, ennek a költségeit a másik köteles megtéríteni.

49 A várnagy feladatai közé tartozott - amint erre egy 1424-ből való adat mutatott rá 45. PESTY Frigyes 1882. III. 25., FEJÉR György 1829-1844. IX/5. 576-577., X/3. 450., X/2. 221., MÁLYUSZElemér 1951-1958. II. 4253. sz., DL. 13243., DL. 12260., DL. 12729., DL. 9845., DL 14943., DL. 59469., VARJÚ Elemér-IVÁNYI Béla 1908-1928. I. 628., GYÁRFÁS István 1870-1885. III. k. 534. CSÁNKI Dezső 1890-1913.

1. 84-85. 46. FEJÉR György 1829-1844. VIII/3. 716-718. 47. KARÁCSONYI János I. 1900-1901. 276-277., A birtokokra: DL. 9845., DL. 59469. 48. SZABÓ József 1984. 144. 49. DL. 9845. 70