Agria 24. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1988)

Gunda Béla: A természetes növénytakaró és az ember

italt készítettek, amiről Lippay J. 1644-ben megjelent kertészeti munkája is ír. A réti lóhere (Trifolium pratense) piros virággömbjét, az istenke cipókáját a palóc gyermekek eszegetik. A vadkomló (Humuíus lupulus) fiatal hajtásából, a komló jövésekből Erdélyben levest, főzeléket készítenek. A komló hegy salátát említi már a XVI. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is. Szól a komló jövések fogyasztásáról a jeles marosszéki főorvos, K. Mátyus István is Ó és Új diaetetica c. munkájában (1787-1793, 26. kép) megemlítve még a galambbegy, az oroszlányfog vagy békavirág fű, az arannyal versengő, a turbolya, a csalán jövések, az uti lapu káposzta, a bakszakáll, a bösövény, a disznómogyoró vagy disznókenyér, a tátorján gyökér fogyasztását is. K. Mátyus István tapasztalatait, ismereteit kétségkívül a nép köréből merítette. A vadon és kertekben is termő veres paré, veres ester (Chenopodium vagy Atriplex species) erdélyi fogyasztását már 1829-ben leírták. Szalonnával főzve, lepénybe téve került az asztalra. A Tisza mentén még él az emléke a harmatkása (Glyceria fluitans és G. maxima) gyűjtésének, amellyel a XIX. században a lengyelek, oroszok kereskedést is folytattak. Dániába - ahol egyébként szintén termett - a XVII. század közepén Danzigból szállították. A lengyel jobbágyok harmatkását is szolgáltattak be a földesúrnak. A harmatkásáról 1775-ben Bruz Ladislaus, a későbbi hunyadi főorvos doktori értekezést is írt (Ambrosiopolitano-Transylvano-Hungari dissertatio inauguralis de Gramine Mannae sive Festuca Fluitante, Vienna 1775), amelyben meglepő ismerettel tájékoztat a növény magyar és európai fogyasztásáról (27. kép). A harmatkását kora reggel gyűjtötték, megszárították, héját mozsárban lehántották s kásának főzték. A Felső-Tisza mentén az 1900-as évek táján szükségből még fogyasztották. Később elvétve már csak a disznó, a kacsa számára gyűjtötték. A beregi Tiszaháton a kárpátukrán tutajosok alkalmi eledele volt. A harmatkása nem tévesztendő össze a békalencse, fúlencse, kácsaparéj (Lemna minor) termésével, amelyet kacsacledelnek a Tisza mentén ma is gyűjtenek. A bükkmakkból (Fagus silvatica) a székelyek olajat sajtolnak. Különösen ízletesnek tartják a bükkmakk olajában megsütött mogyorós pelét (Glis glis). A székelyek olajsajtolója két felfüggesztett kalapáccsal működik (28. kép). Ilyen - tökmag- és viaszprésnek is használt-sajtolójuk van a románoknak, szlovákoknak, kárpátukránoknak lengyeleknek, bolgároknak, de nem ismeretlen a francia Massif Centralban sem. Szűk gabonatermés idején a bükkmakkot megpörkölték és liszttel összekeverve kenyeret sütöttek belőle. A pörkölt bükkmakk a székely és palóc pásztorok kedvenc csemegéje. A székelyeknél az asszonyok ősszel kisebb csoportokban járják az erdőt és összegyűjtik a bükkmakkot. Ez a munka náluk éppen olyan elmaradhatatlan, mint a szántás vagy a vetés. A Quercus ilex (magyal tölgy) makkját a pásztorok forró hamuban pörkölték meg. A vadalmát és vadkörtet nemcsak nyersen fogyasztják, hanem ecetet és bort (csügör) is készítenek a gyümölcsből. A Lápos völgyében az összezúzott gyümölcsöt egyszerű préssel (29. kép) sajtolják ki. Az Ormánságban sajtolás clőti kör alakú vályúban mozgó, malomkő nagyságú koronggal törik össze a vackort, a vadalmát (30. kép). A székelyek hasonló eszközzel bükkmakkot zúznak össze. Az ilyen törők, zúzok, Kárpát-Európa mediterrán kultúrelcmei. A vadalma-, vadkörte-, berkenyefákat erdőirtás alkalmával nem vágják ki. A székely falutörvények már a XVII. század végén (Homoródszentpál, 1670) tiltják és büntetik a határban lévő vadalma, -körte, -cseresznyefák kivágását. Vadgyümölcsöt szüretelni is csak akkor szabad, ha a faluközösség a begyűjtést már elhatározta. Szent Mihály-nap előtt vadalmát szedni nem volt szabad (Ozsdola 1779). Zabolán (1847) szeptember l-jén harangszóval jelzik, hogy mikor indulhatnak a közerdőre vadalmát szedni. A hagyás fák (kocafa, Kiskunság) nagy számban láthatók a hegyi falvak határában (31. kép). A fákat a nap jobban éri, növekedésüket más erdei fa nem akadályozza, a fák környékét a legelő jószág megtrágyázza és így a gyümölcs élvezhetőbb lesz. Ezek a ki nem irtott fák a gyümölcsfa „kultiválása172