Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Fajcsák Attila: Adatok a szüreti koszorúhoz
Franciaországban a burgundiai borvidéken ugyancsak régi hagyomány volt szüret végeztével óriási szőlőfürttel felvonulni 35 , a svájci Neuchâtelben nemkülönben. 36 Itt kell megemlítenünk, az ókori görögök körében több alkalommal is ünnepelték Dionysost, melyek közül mi csak az oszhofória nevű szüreti hálaünnepre irányítanánk a figyelmet, amit az athéniek és az attikaiak október és november hónapban tartottak meg. Ez a hálaünnep két jelentős mozzanatból állt: egyrészt a körmenetből, melyben két ifjú - gyakran női ruhába öltözve - szőlőfürtökből és -vesszőkből készült koszorúféleséggel haladtak a menet élén, a templomhoz érve áldozatot mutattak be, másrészt pedig a felvonulás útvonalán a fiúk részére szervezett versenyfutásból. 37 Osztjuk véleményünket Leopold SCHMIDT nézetével, aki egyik munkájában a szüreti koszorúval való felvonulást az antikvitás áldozati felvonulásaival hozza összefüggésbe. Egyben megjegyzi, hogy a hasonlóság csak strukturális vonatkozásban képzelhető el, „időbeni kontinuitásra aligha gondolhatunk". 38 A magyar szüreti koszorú eredetével, a szüreti szokáskörbe való bekerülésével kapcsolatban szólnunk kell BÖRCSÖK Vince nézetéről, aki egy kiváló munkájában, a Szeged környéki tanyavilág szüreti szokásainak vizsgálatánál megjegyzi, miszerint „a szüreti bál nyilvánvalóan városi, céhes, illetőleg polgári hagyomány... " 39 Mivel a szüreti báltól elválaszthatatlan a felvonulás, abból pedig nem hiányozhat a szüret jelképe, a koszorú, az idézett megállapítás teljességében vonatkozik tehát arra is. Van létjogosultsága BÖRCSÖK Vince megállapításának, csupán az a legnagyobb gond, hogy ma még jószerével azt sem tudjuk, valójában hány kapás-, szőlőmíves- és vincellércéh létezett hazánkban 4 ", arról nem is szólva, hogy ezeknek milyen szokásaik, ünnepeik voltak, különös tekintettel a szüretre. Német nyelvterületről tudunk vincellércéhek látványos szüreti ünnepéről, melyek közül talán az egyik leghíresebb a Vevey-i (Svájc) vincelléreké volt. A több évszázados múltra visszatekintő ünnepségről a XVIII. századi források úgy szólnak, melyek szerint azok erősen emlékeztetnek az antik bacchanáliákra, dionisziákra. Nem is véletlen, hogy az egyház a múlt század elején megtiltotta a híveknek az ezen való részvételt, és csak több évtizedes szünet után, megtisztítva a pogánykori motívumoktól és több keresztényies vonatkozással bővítve újították csak fel a nagy múltú szüreti felvonulást. 41 35. Anne Blanchard burgundiai születésű, Soissons-i (Franciaország) tanárnő szíves szóbeli közlése. 36. AMBRÓZY Ágoston 1933. 13. 37. Ókori Lexikon I. 1902. 577.; II. 1904. 307.; KRENEDITS Ferenc 1906. 292. 38. Leopold SCHMIDT I. 1966. 236. 39. BÖRCSÖK Vince 1974. 489. 40. DOMONKOS Ottó 1977. 238. A szerző a céhkataszterre hivatkozva két vincellércéh létezéséről tud. Valószínűleg a nagymartoni és nagyszombati vincellércéhről lehet szó, amelyekről, továbbá a pesti vincellérek egyesületéről és a váci kapáscéhről találunk adatokat BARTÓCZ József 1979. 102-105. munkájában. Egy harmadik forrás alapján Pécsett és Székesfehérvárott is működött a múlt század elején szőlőmíves céh: LÉNÁRT Andor 1975. 97. 41. KRENEDITS Ferenc 1906. 293-94. 360