Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa M. Iván. Cselédházak a magyarországi nagybirtokokon

runkat átalakítva érte meg, hiszen a két szélső helyiségben bolthajtásos helyiséget választottak le falakkal. A Tata melletti Szentgyörgypusztán, mely az Eszterházi grófok birtoka volt, a régi cselédházakban szintén ott a kamra, mindössze hat lakásrészben volt két-két lakásnak csak egy kamrája az 1930-as években.

31 De ez ismerhető fel a BAKÓ Ferenc által közölt heves megyei cselédlakások egy részénél is.

32 A nagybirtokok cselédházainak tervezett voltára, és az átalakulás irányára Szántódpuszta története szolgáltat szemléletes adatokat. Ez a major a Tihanyi Apátsághoz tartozott, és amikor a rendet 1786-ban II. József feloszlatta, részletes leltárt vettek föl. Erre az időre az Apátság még nem alakította ki azt a „kapitalista" üzemet, mely általában a XVIII. század nyolcvanas-kilencvenes éveire alakult ki Magyarországon. A leltározás időpontjában tehát a nagybirtok lényegében a magyarországi nagybirtokok majorságainak korábi állapotát jellemezte. Ennek megfelelően összeírnak egy olyan cselédházat, mely egy szobából, egy konyhából és két kamrából, továbbá egy pincéből állt. A sertéspásztor házában szobát, konyhát és kamrát találtak, az épület „Ist von Bauern Hand erbauet, von Bretten zusammenschlagen", jegyzik meg. Egy másik, hasonló célú épület két szobából és konyhából áll, a csősz háza „ist von Laim und Flechten zusammengesetzt".

33 Az említett tervrajzokkal összevetve - melyek a birtok újjászervezésekor emelt épületekhez készültek - a váltás nyilvánvaló, és minden bizonnyal hasonló lehetett az átalakulás a többi magyarországi nagybirtokon is. Mindezek több olyan kérdést is felvetnek, melyek megválaszolása jelen ismereteink szerint meglehetősen nehéz. Az egyik az eredet kérdése, az, hogy milyen előképekre vezethető vissza a nagybirtokok XVIII. századi újjászervezésekor feltűnő új, és lényegében a nagybirtokok magyarországi megszüntetéséig élő épülettípus. Legalább ennyire fontos az is, hogy van-e ezeknek az épületeknek valamilyen kimutatható kapcsolata szűkebb környezetük népi építkezésével. Végezetül bizonyos, életmóddal, szociális kérdésekkel összefüggő vonatkozások sem elhanyagolhatók, az, hogy a nagybirtokok cselédházai megjelenésük idején, használatuk első korszakában ugyanolyan életkörülményeket biztosítottak a nagybirtokokon foglalkoztatott bérmunkásoknak, mint ahogyan azt a XX. századi néprajzi-, szociológiai- és hozzátehetjük, szépirodalom megörökítette. A minta-, előkép kérdésében egyelőre csak feltevéseket tudok megfogalmazni. Már a XVI. században feltűnnek a Kárpát-medencében olyan munkáslakások, melyek lényegében a cselédházakban megtestesülő elképzeléseknek felelnek meg. A felső-magyarországi bányavidéken, így Körmöcbányán (Kremnica) és környékén, a gömöri bányavidéken olyan bányászoknak épített szolgálati lakások voltak, melyek hasonló célokat szolgáltak. Közöttük 1593-ra datált is előfordul,

34 és általában két-, vagy négy lakásrészből állnak. A lakóegységek az épületet keresztben átérő közlekedőtérből (Haus) közelíthetők meg. Lényeges eltérés a cselédházaktól, hogy mindegyik lakóegységnek külön konyhája van, s az is, hogy a kamrák gyakran a kétszintes épületek második szintjén helyezkednek el.

35 Hasonló rendeltetésű épületek, egyszintes változatban a XVIII. század végéről a XIX. század elejéről ismertek Gombásról (Hubová) és Királybocáról (VySná Boca), itt egy-egy lakóegység két, illetve három helyiségből áll (izba-pitvor és esetleg kamora), de ezeknél sem hagyható figyelmen kívül, hogy a lakóhelyiségben be31. KARDOS László 1955. 282. 32. BAKÓ Ferenc 1975. 178. l.á. 1., 5. 33. BOROSS Marietta 1980. 234-237., az első épület minden bizonnyal zsilipéit, az utolsó pedig sövény falu lehetett. 34. KOVACEVlCOVÁ, Sofia 1976. 18. 35. MENCL, Václav 1980. 520-521. 128