Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Feld István: A mátraderecskei Kanázs-vár és az éllel ellátott henger alakú tornyok

A hagyományos művészettörténeti módszerekből kialakult elképzelések, az egyes formák pontos levezetése és ezzel szinte az írott források pótlása valóban nem felelhet meg az élet sokrétűségét kutató tudományos szemléletnek. Az viszont valószínű, hogy egyes tipikus formák egy bizonyos, hosszabb-rövidebb korban éltek vagy voltak különösen kedveltek. Ezek minél pontosabb korhoz kötése ezért igen fontos feladat. Ezt azonban csak az építmények helyszíni kutatásával lehet megnyugtatóan elvégezni, hiszen ha vannak is történeti adatok egy-egy várról, az egyes részek korát gyakran igen nehéz megállapítani. 16. kép. Fraknó vára alaprajzi vázlata (Könyöki J. felmérése felhasználásával) Ennek szem előtt tartásával is érdemes azonban áttekinteni a Kárpát-medencében eddig ismert, éllel ellátott kerek tornyokat. Fraknó öregtornya a „klasszikus" formát mutatja. A szakirodalom szerint csupán ez maradt meg az 1318—1346 között a Nagymartoniak által emelt várból, további középkori részeit 1629—44 között nagyrészt elbontották illetve gyökeresen átépítették. A torony éle pontosan a nyugati várárok, a felvezető út irányába néz. Felső emeletei későbbi eredetűek, földszintjén konzolokon nyugvó, bordás keresztboltozattal fedett helyiséget találunk, a boltozat zárókövén az építtető család címerével. Alatta mély tömlöc van (15—16. kép).

33 Csicsva váráról Menclova közölt periodizációs áaprajzot. Szerinte a szabálytalan ovális alaprajzú felsővár a XIV. század elején egy három helyiségből álló palotaszárnyból és vele szemben a körítőfalban elhelyezkedő éllel ellátott toronyból állt. Az utóbbiról 33. PRICKLER, Harald 1972. 46-53.; VAJRÚ Elemér é. n. 46-51.; FÜGEDI Erik 1977. 133. 127