Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában

г) Az egri emlékmúzeumban ma is látható asztaldíszként egy nagy tengeri csigahéj. Feltehető, hogy ezt vásárolta az író 2 líráért. j) Előkerült a Dreher-ebéd 3,05 lírás számlája is, amelyen a „Barbe marin "-t Gárdonyi zöld ceruzával külön feljegyezte. Ára 1,50 L. 3. Naplótöredékek 1894-95-ből (75.24.1. Itsz.) A világban mindig nagyon nyitott szemmel járó, mindent kifürkészni akaró és éles kritikai hajlamú Gárdonyi sok mindent feljegyzett kortársairól: írókról, művészekről, politikusokról. Ezeknek a feljegyzéseknek egy részét — bizonyára e műfaj akkori legismertebb művelőjének és jó barátjának, Tóth Bélának példáját követve — budapesti újságok és folyóiratok Anekdota rovatában adta közre, más része pedig a Parlamentünk jeles figurái

22 című könyvében, később Kortársaim és Aranymorzsák

23 címmel, majd legutóbb a Tükörképeim

24 című kötetben jelent meg. A hagyaték cédulái között nyolc olyan noteszlapot találtunk, amelyeket a rajtuk lelt keltezések és tartalmuk alapján ide, a naplótöredékek közé soroltunk. Az egyformán 150x90 mm-es, fehér, kockás lap egy noteszfüzetből származik és két ollóvágással távolították el helyükről. A lapok szélén látható piros metszés nyoma arra mutat, hogy a füzet terjedelmes és valószínűleg kötött volt. A rajtuk olvasható szöveg túlnyomórészt folyóírásos, de van benne elszórtan, kb. 12 sornyi gyorsírásos rész is. A jegyzetek keletkezésének időpontjául a bennük előforduló dátumokat fogadjuk el. A töredékeket nem tekinthetjük szabályszerű naplónak. A benne levő keltezések egymástól távol esnek, tartalmuk nem vonatkozik közvetlenül az íróra, az egyes rövid eseteket csillag-jellel választotta el Gárdonyi. Az irat inkább céltudatos anekdota-gyűjtésnek fogható fel. Egyik másik lap szövegét az író egy-egy vonással részben vagy teljesen áthúzta. Gárdonyi általában akkor tett így, ha azt a szöveget már átmásolta véglegesebb helyre, például valamelyik munkájába. Lehetséges tehát, hogy ezek a lapok kéziratok voltak az Anekdota rovatokba szánt anyaghoz. Az a. lap szövege : „Jókai* beszélte. — Először azért írta magát Mórnak, hogy ne gondolják, hogy ő is a Móricz. Azután rajta maradt. * Azt mondta, hogy olyan, mint a rab: már ő nem mehet sehova, se kávéházba, mert azt nézik milyen az orra, stb. „Meg vagyok átkozva." * Családi körben mindig danolgatott vacsora után. — Öregesen. * 1894. júl. elején, 8—9-én szénnel szárítják a szoba egy új falát ahol ablakot vágattak a Sváb hegyen. Az öreg urat reggel félholtan találja a majorosné. Alig tudják feléleszteni. (Csak maga volt künn az öreg). Hívatják Demjanovics orvost. — Hát mi baj ? — A fejem oda van. Megnézi az orvos. — Dejszen cserélnék én fejet a képviselő úrral szívesen. — Az öreg nevetett. Nem is beszélt többet a katasztrófáról. " * A b. lap: „Hogy szeptember végén Jókainál voltunk szüreti vacsorán, Jókai ránk, írókra — Pósa, Herczeg és én — ülve beszédet mondott. Azt mondta, hogy ma226