Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 14. (1976)

Korompai János: Naplótöredékek Gárdonyi Géza egri hagyatékában

bői pedig kihámozhatjuk valódi véleményét a nőkről. Mégis legmeggyőzőbb a mostani lehetőség : nem nyilvánosnak szánt naplójának töredékéből kapunk saját kézzel írott vallomást keserű gondjairól. b) Kászonyi Dániel (1813—1886) honvédszázados, újságíró. 1849 tavaszán Eger kormánybiztosa. 1881 — 1884 között a Népszava szerkesztője Miller Tamás álnéven. c) Ágai Adolf (1836—1916) szerkesztette a Csicseri Bors, a Borsszem Jankó, a Magyarország és a Nagyvilág с folyóiratot. Mokány Berci néven író. Műfordító. d) Gárdonyi József a ceruzás folyóírásos átírásban gyakran ejtett kisebb, a mondat értelmét nem zavaró hibát. Most azonban nagyobb tévedésbe esett. Ehelyett a mondat helyett „Nagyon szegényes temetése volt" ezt írta: „Gyászos temetés volt." e) A Zendülés a pokolban Gárdonyi első színműve. Fia szerint látványos bohóság három felvonásban. Megírásának időpontját Gárdonyi József könyve I. k. 150. oldalán azonosan jelöli meg. f) Gárdonyi József a nap megjelölése utáni első szót így írta át : „Feleségem". Ezzel szemben a nagyon tisztán, szinte rajzolva írt eredeti gyorsírásos szövegben kétségtelenül „Feleség" áll. A körülmények mérlegelése alapján a ragnyi terjedelmű eltérés mögött meg kell látnunk az alapvető, mély különbséget. Mintha Gárdonyi Géza szóhasználatával azt mondaná: nem a feleségem-! g) Az első pillanatban talán lényegtelen nézeteltérésnek tűnő eset tulajdonképpen megmutatja, hogy mennyire megromlott a nagyon fiatalon, idegenül és bizonyára mélyebb érzelmek nélkül egymáshoz kötött házastársak viszonya. h) Gárdonyi regénynek tervezett, de elbeszéléssé zsugorított írása, amit 1886. január 11. és május 10. között írt. i) Szomjas valószínűleg Gárdonyi barátja. Közelebbi adatait még nem ismerjük. Naplótöredékek az újságírói és a budapesti évekből (1887-1897) Minden tekintetben fontos szakasz zsúfolódott Gárdonyi Géza életéből az 1887 és 1896 között eltelt csaknem teljes évtizedbe, amelyről szintén előkerült néhány naplótöredék az író noteszeinek és céduláinak átvizsgálásakor. Az időszak elején, 1887-ben még kezdő újságíró Győrött. Később Szegeden, majd Aradon járja ezt a nehéz, nyugtalan pályát. Pár év múlva, 1891-ben visszatér Budapestre és elég gyorsan számos jelentékeny fővárosi lap munkatársa lesz. Mint parlamenti tudósító megismeri a politikai élet körét és sok szereplőjét. Közben sorban jelennek meg kötetei: Báró lelke, Lámpás, Április, Novellák, Tárcák, PÖhölyék. Elkészítette Dante Poklának fordítását, megírta az Ygazság a földön című lázadó hangú költeményét, végigszenvedte az általa kigondolt városligeti Pokol-körkép sikertelenségét és anyagi csődjét. 1893-ban végleg különvált feleségétől. Ebben az időben már jó barátja volt Bársony István, Bródy Sándor, Dankó Pista, Jókai Mór, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Tóth Béla és ismerőse az egész irodalmi élet. A szóban levő időszak utolsó évében Gárdonyi mégis menekülni igyekszik a fővárosból, amelyet ő mindig kővárosnak mondott és benne soha nem érezte magát igazán otthon, sőt valóban még embernek sem. Igyekszik valóra váltani élete nagy fordulatát: véget vet a vándoréletnek, letelepszik a sok gonddal kiszemelt 221