Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 11.-12. (1973-1974)

Korompai János: Cédulák Gárdonyi Géza hagyatékában I.

tanácsolhat semmit a királynak: 2. belső titkos tanácsos, akinek azonban megmondják, hogy nem valóságos: 3. valóságos belső titkos tanácsost, akinek a tanácsát sohse kéri a király. 1901." A g. cédula : „Történelmünk utóbbi négyszáz évének tanulságaiból: Soha még senki ingyen nem szerette a Habsburgokat. " A h. cédula : „Akármennyire bús szemmel nézünk is végig a Habsburgok négyszáz évén, mégishát legyünk igazságosak: minden habsburgi királyunk szerzett a magyar nemzetnek két örömnapot. Az egyik az volt, amelyiken megkoronáztatta magát. A másik nap, amelyiken meghalt. " Az i. cédula : „Ferenc József sohse volt igazán magyar király, — mindig csak osztrák császár — az ebugattát ! " Kultúra. (74.32.1. ltsz.) Az a. cédula szövege : „A régi építményekbe embert falaztak be, hogy az építmény tartós legyen. A kultúra építményébe a maga életét falazta be sok nemes lélek. " A b. cédula szövegének egy részét Gárdonyi József belefoglalta a Bibi általa írt részébe, olyan jelentékeny csonkítással, hogy elvette a gondolat erejét. Itt Gárdonyi Géza által készített teljes szöveget mutatjuk be és külön aláhúzzuk a fia által önkényesen elhagyott részeket: „Még egyvalami szeretnék lenni: kulturminiszter. Egy negyedórára. Nem mintha én a pedagógiát valami igen érteném. A többi se érti. Magyar kulturminisztertől egyáltalán nem kíván a kormány semminemű értelmet. Innen is van, hogy a népiskolákra csak a nemzetiségi politika tekintetében történnek rendelkezések. — Hát kultúrminiszter szeretnék lenni egy negyedórára. Azt a negyedórát is a belügyminisztériumban töltenem. Azt mondanám a kollégámnak: — A népnek legnagyobb ártalma a kocsma. A pénzét is odahordja, a vagyonát is ott issza el. Nem azért mintha a bort és pálinkát olyan igen szeretné, — arra csak ott szokik rá, — hanem mert ott talál mindig társaságot. Ott beszélik meg a foglalkozásuk dolgait, a vásári árakat, a politikát, a jártukban-keltükben szerzett tapasztalatokat. Ott olvasnak újságot is. Eshát mert kocsmában ingyen nem ülhetnek, isznak. Eleinte csak azért, hogy ott ülhessenek, később magáért az italért. Csináljunk a népnek minden községben kaszinót. Módos községben lehet az különálló ház. Szegény faluban lehet egy tágas szoba a községházán. Szobát lehet tágítani, lehet hozzáépíteni a községházához. Mentül tágasabb, antul jobb. Hapedig oly értelmes hogy magát a kocsmát fosztják meg cégérétől, — már ugyanis ahol a kocsmaház a község tulajdona, — az a legislegjobb.

49 A szoba közepén hosszú asztal. A szoba sarkában könyvtár. A falakon történelmi képek, gazdasági képek. (Ártalmas férgek, növénybetegségek, stb. képei.) S térképek: helyi földkép, a hely vidékének, megyének, országnak, világnak mappái. Szabad pipázni, köpni is a sarokba. Fűtés, világítás, újságjáratás, könyvtár gyarapítás, — község költsége. A tanítónak, papnak, jegyzőnek magukuntából is micsoda gyönyörű alkalom a nép mindenféle okosítására ! Még színpadot is lehet olykor beletenni. Ennek a színpadnak az irodalom a jövő feladata... " А с céduláról : „. . . Mihelyt a papság megérti, hogy a pedagógia is tudomány. Ma még nem érti. Azt megérti, hogy aki teológiát tanult, ne avatkozzon bele szemoperációba vagy hídépítésbe, vagy ágyúkezelésbe. De hogy a pedagógiába ne avatkozzon bele, azt nem érti meg. Nemcsak hogy beleavatkozik, hanem még diktál is a tanítónak, hogy hogyan tanítsa a gyermeket ! Csak három könyvecskét említek: katekizmus, biblia, szertartástan. Ez a három könyvecske a szavaiban, mondatainak szerkezeteiben, a fogalmaknak a gyermeki elme 386