Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 7. (1969)

Dancza János: A V/10-es vöröstüzér-üteg szerepe az 1919. május 1-i ellenforradalomban

AZ V/10-ES VÖRÖS TÜZÉRÜTEG SZEREPE AZ EGRI 1919. MÁJUS ELSEJEI ELLENFORRADALOMBAN (Visszaemlékezés) A Tanácsköztársaság megdöntésére irányuló ellenforradalmi mozgalmak kirobbanása Heves megyében május 1 és május 2-ára esik. Ez a körülmény látszatra valamiféle összehangolt akciósorozatra enged következtetni. Az idevonatkozó dokumentumok azonban kétségtelenné teszik, hogy nem összehangolt, és egy ellenforradalmi szervezet által irányított, hanem egy már szerte a megyében érlelődőben levő és példáraváró láncreakciós megmozdulásokról van szó. Ilyen jelnek, vagy példamutató akciónak tekinthetjük az Egerben 1919. május 1-én kirobbant fegyveres ellenforradalmi megmozdulást, amelynek a hatására az ellenforradalmi érzelmű tisztek Gyöngyösön és Hatvanban is elérkezettnek látták az időt a Tanácsköztársaság helyi, hatalmi szerveinek az eltávolítására és a hatalom átvételére. Kétségtelenné teszi a mondottakat az a tény, hogy ezeknek az ellenforradalmi fegyveres akcióknak a vezetői a Tanácsköztársaság megdöntése után az Egri Kir. törvényszéken lefolytatott kommunista pörökben tett tanúvallomásaikban még csak utalást sem tesznek arra, hogy valami ellenforradalmi szervezet utasítására léptek volna akcióba. Ellenben találunk az említett periratokban olyan utalásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyöngyösi és a hatvani ellenforradalmárok az egri ellenforradalom kitörésének és kezdeti sikereinek a hírére léptek akcióba. Ilyen megbízható utalásnak tekinthetjük a gyöngyösi ellenforradalom fegyveres vezetőjének Kenyeres János századosnak

1 és a hatvani ellenforradalom fegyveres vezetőjének Mammuschich István századosnak

2 és a vádlott kommunisták vallomásait. Hogy az V/10-es vörös tüzérütegnek az egri ellenforradalomban betöltött szerepét kellőképpen értékelhessük, szükséges, hogy röviden áttekintsük, hogy az említett ellenforradalmi akciók vezetői milyen fegyveres erők felett rendelkeztek és ezek milyen tűzerőt képviseltek. Kezdjük az egri ellenforradalmat kirobbantó fegyveres erők ismertetésével, amelynek parancsnoka Szita Mihály a volt 60. gyalogezred alezredese volt. Az alezredes az I. világháborúban katonái körében nagy népszerűségre tett szert, s éppen ez indította az illetékeseket arra, hogy az egri fegyveres, katonai alakulat megszervezését és parancsnokságát rábízzák. így szervezte meg Szita alezredes a 10. gyalogezredet, ami fegyelmezett és katonás megjelenésével nagy tetszést aratott a fogadalomtételén megjelent direktóriumi tagok és a közönség körében. Április végén az ezrednek a laktanyában levő legénységét szabadságolták, hogy május 1-ét otthon ünnepeljék, s a Leőchey parancsnoksága alatt Bánrévénél harcoló zászlóalj — amely addig derekasan helytállt — utasításukra visszavonult és a szétzüllesztett, kisebb csoportokban Egerbe beérkező zászlóaljat az ellen forradalmárok lefegyverezték. A laktanyákban tehát a tiszteken és a megbízható altiszteken kívül csak néhány közkatona volt. Ellenben a várlaktanyában mintegy 400 főnyi, Erdélyből menekült csendőr volt elhelyezve és ide érkezett be az V/10-es tüzérüteg is 120 főnyi harcosával és 4 db 10 cm-es tábori ágyúval. A gyöngyösi huszár laktanyában szervezett katonai egység, mely Nemecz József erélyes fellépésére elkergette a laktanyából az ellenforradalmi érzelmű tiszteket, a nemtörődömség következtében részben szétszéledt, másrészt újból az ellenforradalmi érzelmű tisztek befolyásolása alá került. Itt tehát a tisztek megközelítően sem tudtak a Szita alezredeséhez ha341