Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Kozák Károly: Az egri vár középkori palotájának gótikus és reneszánsz kályhái

tük meg, szemünk előtt lebegett az is, hogy mennyire szegények vagyunk e tekintetben. Azon a néhány kályhán, amelyek Besztercebányáról, ill. Lipótnádasdról kerültek az Orsz. Iparművészeti Múzeumba és a Magyar Nemzeti Múzeumba, valamint a krasznahorkai várban, Felkán, s talán még néhány szlovákiai városban, múzeumban jelenleg is épségben állókon kívül,

zo máshol nem igen találkozunk a magyarországi kályhások készítményeivel. Ezek is a XVII—XVIII. században készültek. Korábbi kályháknak csak csempéit, legtöbb esetben csak hiányos állapotban, töredékekben vizsgálhattuk a legutóbbi idó'kig. Az ásatások során előkerült kályhacsempeanyag alapján történő rekonstrukció terén Kalmár János tette meg az első, kezdeményező lépést. A füleki vár feltárásakor előkerült nagyszámú, többszínmázas alakos és virágmintás kályhacsempékből (XVI. sz.) állított össze egy „kályhát

1

' a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Múzeum kiállításának „füleki szobájá"-ban (23. kép). A kiállítást azóta lebontották, s így ez a „kályha" már nem tanulmányozható.'

M Az időben utána következő rekonstrukciót Holl Imre kísérelte meg a budai vár feltárásakor előkerült gótikus kályhacsempékkel (XIV —XV. sz.). Öt kályha rekonstrukcióját készítette el, amelyek közül kettőt a közel jövőben talán fel is állítanak. E törekvésekbe illesztjük mi most az egri reneszánsz „kályha" rekonstrukcióját, amely korban a Holl Imre és Kalmár János által készítettek közé illeszthető (24. kép). (Egy reneszánsz kályhamodellt Krakkóban is készítettek a közelmúltban.) Munkánkkal az egri várban feltárt kályhacsempetöredékek és a kiállítás értékét, hitelességét kívántuk némileg növelni, s egyben a magyar kályhásiparral foglalkozó kutatás munkájához igyekeztünk hozzájárulni néhány eddig ismeretlen adat közlésével. Kozák Károly reneszánsz kályhák is megjelentek palotáinkban. E kérdés kutatásában az itt felvetetteket kezdeményező lépésnek szánjuk. A fent említett soproni csempe hasonlósága talán a „német módi" tekintetébsn is mand valamit. Az azzal kapcsolatos kutatás talán egykor bővíti majd ismereteinket e kérdésben. (A Bakócz-kódex és a modenai számadások adatait Détshy Mihály említi idézett munkájában.) ;i

" Divald Kornél: Régi magyar fazekasmunkák. A Gyűjtő III. évf. I—2. sz. (1914. január— február) 1—20. o., 13—15. kép. — (E munkában megtalálható a salzburgi kályha képe is (2. kép). 31 A rekonstrukcióra vonatkozólag nem találtunk közlést, így nem tudjuk, mi képezte e munka alapját. A közölt képről azonban megállapítható — arányok, elrendezés —, hogy itt inkább csak az egy lelőhelyen talált, azonos korú kályhacsempék együttes bemutatásáról volt szó, bizonyos fokú hangulatkeltésről, mint hiteles rekonstrukcióról. A „kályha" alsó részébe beépített hosszúkás, téglalap alakú csempéknek ugyanis valószínűleg a felső részben, az oromcsempék alatt elhelyezett, címert tartó heroldok, angyalok alatt lehetett eredetileg a helyük. így a „kályha" arányai is kedvezőbben alakultak volna. 116