Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár és az 1846-os iparműkiállítás

csak a beküldött edényeket készítették, hanem széles skáláját a legkülönfélébb tárgyaknak. A négy tárgy közül kettő tintatartó.

19 Az egyikhez hasonló az Iparművészeti Múzeum kerámiai gyűjteményében található, apátfalvi jeggyel.

20 Mindhárom azonos formájú, a bécsi szalagmintával díszített. Anyaguk és a használt máz is azonos minőségű. Ez a forma általánosan elterjedt a reformkorban. Nagy számban készült az egyre szaporodó hivatalok és gazdasági vállalkozások szükségletének kielégítésére. Figyelmet érdemel a,,komacsésze" leveses tál ugyancsak kobalt díszítéssel.

21 Formáját tekintve erőteljes, népi hatású, mégis ezekben az években készült a jegye szerint. A máz minősége, finoman árnyalt sárgás színe más anyagok használatára enged következtetni, mint az előbbi igen jóminőségű fehérszínű tintatartóké. A „leveses tál" vagy „fedeles leveses csésze", „komacsésze" elnevezések azonos tárgyra vonatkoznak, így valószínű, hogy a szóbanforgó leveses tálhoz hasonló, vagy teljesen azonos volt a fenti kiállításra küldött edény is. E néhány tárgy formája és díszítése elegendőnek tekinthető ahhoz, hogy a gyárban folyó munka művészi minőségét vizsgáljuk. E szerint azokat a már több évtizede működő és megbecsülést szerzett körmöczi gyár edényeivel hasonlíthatjuk össze, mint azt a kiállítás már említett díjbírálati jegyzőkönyve is tette. Pontosan nem datálható, hogy mikor készítettek először az apátfalvi gyárban színes kézifestésű edényeket, azonban a gyári jegyek szerint már a szabadságharcot megelőző években foglalkozott a gyár ilyenekkel. Az egri Dobó István Múzeum kerámiai gyűjteményében szereplő leveses tányér

22 és a szerző magángyűjteményében lévő tányér jegye azonos az első fentebb ismertetett gyár jegyével, ami további bizonyíték a gyárban folyó termelés magas művészi színvonalára, a festők felkészültségére. A két tányér azonos felfogásban festett. Az egri a „betlini csokorra" emlékeztető, a pestin a csokor kosárban van. Mindkettő peremén arányos elrendezésben négy kisebb virág került elhelyezésre. Az apátfalvi kőedénygyár keletkezésének, illetve alapításának körülményeit még pontosan nem ismerjük. A korabeli publikációk közül értékes adatokkal szolgál Vahot Imre leírása,

23 amelyet a környéken és Apátfalván tett utazása alkalmával gyűjtött adatok alapján állított össze. A gyár keletkezésének körülményei bizonyos tekintetben megegyeznek a fentebb említett útleírás adataival. A románkori templom mellett levő épületekben a XVIII. század folyamán és a XIX. század elején különböző gyárak működtek. A keménycserépgyár alapításának idején az épületek kihasználatlanul állottak. Az Iparegyesület megalakulása és a hazai ipar fejlesztésének érdekében végzett sajtópropaganda eredményeként vetődhetett fel a kihasználatlan épületek és malmok hasznosításának gondolata az egri papnövelde gazdasági vezetői részéről. — A keménycserépgyár létesítéséhez a közvetlen felhívást valószínűleg Kossuth Lajosnak az első iparegyesületi kiállításról készített jelentése szolgáltatta, melyben a porcelán és keménycserép propagálására nagy gondot fordított. — „Ma már a porcelán általános használatba jött, a kőedény pedig a nép asztalain is mindinkább meghonosul". Majd így folytatja: „A divat szükséget idézett elő, ez ösztönt támasztott, kielégítésére törekedni, ezóta kezdettek imitt, amott porcelán és kőedénygyárak feltüne39 Egri Dobó István Múzeum Kerámiai Gyűjteménye, tintatartó tltsz. 60.232, tintatartó tltsz. 56.32. 20 Iparművészeti Múzeum Kerámia Gyűjteménye, tintatartó tltsz. 58.976. 21 Egri Dobó István Múzeum Kerámia Gyűjteménye, komacsésze tltsz. 63.4.1. 22 Egri Dobó István Múzeum Kerámia Gyűjteménye, leveses tányér tltsz. — 23 Magyar és Erdélyország képekben, Kubinyi — Vahot, Pest 1854. IV. k. 86. o. 278