Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Détshy Mihály: Munkások és mesterek az egri vár építkezésein (1493–1596) II.
és segédek kirendelésével a bécsi kormányszervek gondoskodnak. Ennek köszönhető, hogy a XVI. század második felében zömmel olasz kőműves mesterek és segédek dolgoznak váraink, köztük Eger megerősítésén, többnyire olasz építészek tervei és művezetése szerint, és nyilván ugyanezek építik vagy alakítják át a várbeli, részben reprezentatív és művészi igényű épületeket. Ez hozzájárul ahhoz, hogy az olasz építőművészet tovább terjedjen hazánkban, részben közvetlenül az olasz mesterek révén, részben a velük dolgozó magyarok közvetítésével. A többi, építkezéssel kapcsolatos mesterség képviselői kisebb részben a szomszédos Heves megyei városokból, nagyobb részben azonban a jelentékeny iparossággal rendelkező felsőmagyarországi városokból érkeznek Egerbe. Az utóbbiakból szerzik be az építőanyagok nagy részét is. A számadásokban állandóan szerepel Miskolc, Rimaszombat, Pelsőc, Csetnek, Kassa, Igló, Késmárk, Lőcse, Eperjes stb., mely városok kereskedőivel és mestereivel az egii vár kapcsolatban állt. Említésre méltó, hogy egyes árucikkeket, köztük iparművészeti termékeket, például kályhacsempéket, üvegneműt és edényeket Bécsből is hoznak Egerbe, és feltételezhetjük, hogy ezek is hatással vannak az Egerben dolgozó iparosokra. Egerből és környékéről lényegében csak a helyi adottságok folytán népes molnárság, továbbá lakatosok vesznek részt rendszeresen a várépítkezés munkáiban. A számadásokban csak elvétve találunk egy-egy egri kőművest vagy asztalost. A csekélyszámú egerkörnyéki kőműves, akik a forrásainkban szerepelnek, egyúttal kőfaragók és kőfejtők is, és létalapjukat éppen az utóbbi mesterségük biztosítja. Adataink alapján a mesterek és munkások szociális helyzetére, anyagi és erkölcsi megbecsülésére nézve is tehetünk néhány megállapítást. Legkedvezőbb kétségtelenül a Bécsből kiküldött olasz kőművesek helyzete. Közelebbi vizsgálódást érdemelne, vájjon az olasz mesterek és segédek az ausztiiai céhrendszerekbe beilleszkednek-e, vagy pedig a szervezettség más formáit találhatjuk-e náluk. Megbecsülésük egyik forrása vitathatatlanul az, hogy a kormányzat az egyidejűleg folyó, nagyszámú és nagyarányú várépítkezés folytán munkájukra rá van utalva. A török által veszélyeztetett végvárak építéséhez nem egykönnyen találtak megfelelő kőműveseket. 1 " 8 A töröktől még megkímélt országrészek és Ausztria városaiból e veszélyes munkahelyekre alig találtak vállalkozó mestereket. A kormányzat valószínűleg ezért hajlandó az olaszoknak a megfelelő béren kívül néhány, e korban jelentős kedvezményt is nyújtani. Ilyenek a téli munkaszünet és a mesterek betegsége idejére biztosított valamelyes fizetés, az útiköltségek és az úton eltöltött idő térítése. Munkahelyükön, így Egerben is emeli az olasz kőművesek tekintélyét az a körülmény, hogy az urakodó és kormányszervei szerződtetik ezeket, és ezek állapítják meg bérüket is. Ehhez hozzájárul az is, hogy az uralkodó a kiküldött mesterek panaszait meghallgatja, és orvoslásukra erélyes intézkedéseket tesz.""' A kőművesek 4,18 OL. Ben. Res. 1555. febr. 23. melléklete: ,,In illis enim nec non in istis loeis difficile reperiuntur muratores idonei, qui ibidem alias manere, vei hinc eo, ob talia periculosa lóca venire velint." (lásd 78. jegyzetet). Hasonló értelemben ír 1584-ben Baldigara is: „Sonnsten begert er Stella . . . man soll íme einen gueten Maur Maister mit 12 maurern hineinschickhen, dan man derselben enden kheinen bekhummn khunne, weil aber die Maister zu diser Zeitt mussten auffgenummen werden, unnd sich kheiner einen so fernen (?) weeg, er reise dan mit dem Pawmaister selbst, unnd werde von Ime erstlich aller Sachen bericht, hinein begeben wurde." (Bécs, Kriegsarchiv, Feldakten 1584, fasc. 6. nro 14. Dr. Iványi В. oki. gyűjt.) 4,;lJ OL. Ben. Res. 1555. febr. 23. királyi rendelkezése a három olasz kőműves ügyében: ,,Praeterea etiam ordinem detis, quoad cum eisdem de demeritis ratio ponatur, ipsisque in quantum fieri potest, solutio ordinetur, qua accepta se quam primum Agriam recipére, nec nos earn ob 176
