Barna Gábor szerk.: Csépa Tnulmányok egy alföldi palóc kirajzás népéletéből 1. (Tematikus és lokális monográfiák 5/1 Eger, Szolnok, 1982 )
Magyari Márta: Csépa falun kívüli kapcsolatai
Az 1930-as években Csépén is több asszony foglalkozott selyemhernyó-tenyésztéssel. 60 Egy megbízott asszonytól kapták kis dobozokban a hernyót s eperfa levéllel etették. Abban az időben a tiszasas i és a szelevényi határban is rengeteg volt az eperfa a kövesút mentén, ezekről szedtek levelet. A terjesztésével megbízott asszony menet közben járt a házakhoz is, hogy ellenőrizze, megfelelő körülmények között folyik-e a tenyésztés. A gubókat azonban nem ő vette át, hanem az asszonyok vitték be Csongrád ra vagy Alpár ra. NEM GAZDASÁGI JELLEGŰ KAPCSOLATOK Búcsú A búcsú a népélet különleges, ünnepi alkalma mindenkor. Ünnep a falu templomszentelési búcsúja is, a rokonlátogatás, vendégeskedés egyik legfontosabb alkalma. Nagy esemény, egész életre szóló élmény egy-egy nagyobb búcsújáróhely meglátogatása. Távolabbi vidékekre eljutni egykor szinte csak ebben a formában volt lehetséges. Különösen az asszonyok számára jelentett ez sokat. Számukra valóban ez volt az egyetlen alkalom, amikor világot láthattak, a falu szűkebb környezeténél távolabbra tekinthettek, s mégis egy biztonságérzetet adó kis közösség védő, támogató keretein belül. Csépán a templomszentelési búcsút Szent Jakab apostol tiszteletére rendezik július 25-ón. Ezen a napon a környező falvakból idelátogat a rokonság, várnak vendégeket Szelevény ről, Csongrád ról, Kunszentmártonb ól, de távolabbi helyekről, például Budapest ről is az elszármazott családtagokat. A vendéglátás szokásos alkalma ez, a csépa iak sajátos beszédét kifigurázó falucsúfoló is így szól: „Gyere be Jakabkor, oszt jól tartalak tökkáposztával!" A rokonokon, vendégeken kívül a környező falvakból jöttek processzióval is. Szelevénv röl. Cibakházá ról, a szőlőkből keresztekkel, zászlókkal, énekelve jöttek, gyalogosan, búcsúval . Búcsúval jöttek a csongrád iak is. Tiszaug ról. Tiszasas ról is eljöttek a katolikusok, de csak egyénenként. A közelebbi helyek közül főleg a szelevényi . a kunszentmártoni s a csongrádi búcsút látogatták. Processzióval mentek ezekre a helyekre. Kunszentmártónb an az 194-O-es évektől voltak a „barátok templomában", a karmelita búcsún. Ide gyalogosan mentek Szelevény en keresztül a gáton, mert úgy közelebb volt. Néha eljutottak Alpár ra, Cibakházá ra is. Az országos hírű nagy búcsújáróhelyek közül Máriaradnár a. majd Mát ravere- bély re és a Kiskunfélegyháza határában lévő Szentkúth oz jártak a csépa i búcsúsok. Mari áradna a Dél-Alföld legkedveltebb, legnagyobb búcsújáró helye volt még a múlt század végén és e század elején is. Jelentősége ma sem csökkent. Processziók mentek ide ebben a korszakban Csépá ról ia. Az idősebbek emlékeznek arra, hogy a radnai kegyhelyre búcsúvonatok indultak. Kunszentmárton ban is felülhettek a vonatra, de a csongrádi rétbeliek Csongrád on szálltak fel. 61 A csépa iak leggyakrabban a kunszentmárton i kereszth ez csatlakozva, s nem önálló búcsús csapattal jutottak el a radnai Máriához. Több csépai család birtokában van olyan kegykép, szobor, imaés énekeskönyv, amelyet az őseik Randná ról hoztak. Az emlékezet még őrzi a radna i búcsújáróhely hírét, emlékét, bár már a mostani legidősebb generáció tagjai sem jártak ott, csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből tudnak róla. Trianon után a fi? határon túlra került, és így megszűnt az oda való búcsújárás.
