Bakó Ferenc szerk.: Fejezetek Visonta történetéből (Tematikus és lokális monográfiák 2. Eger, Szolnok, 1975 )
Kovács Béla: Visonta község középkori története
A teljesség igénye nélkül történt gyűjtésünk alapján néhány család ősének származáshelyét viszonylag pontosan meg tudjuk határozni az alábbiak szerint: Czimer: Kiétén 1548-tól kezdődően 1773-ig találjuk ezt a családot. „Gabonáért lejárnak a magyar vidékekre, ahol részben munkát vállalnak, részben pedig saját készítményű faszerszámaikat, szuszékjaikat cserélik be" írja róluk a korabeli feljegyzés. 29 Csesznok: Sztrizsben 1462-ben, 1551-ben és 1773-ban fordul elő ez a név, Hrussón 1551-ben, 1614-ben és 1773-ban, Alsósajón 1667-ben, Szászán 1605-ben találunk ilyen nevűeket. 3 0 István: A XVI. század közepétől a XVII. század végéig folyamatosan megtaláljuk ezeket a családneveket Alsókálosa, Beje, Periász, Rochfalva és Umralehota Gömör megyei falvakban. A rochfalvaiak közül többen lejártak a tiszáninneni részekre aratni és csépelni. 3 1 Izrael: 1688-ban és 1773-ban Ratkón találunk ilyen nevű családokat. 32 Siska: A Dobócáról szökött jobbágyok 1652-ben Gyöngyösön és a Jászságban települtek meg, Lipócról pedig aratásra és cséplésre jártak le erre a vidékre. 33 Szuhár: A XVI—XVII. században Murányhuta, Rochfalva, Rozslozsnya, Üjvásár és Vizesrét községekben ismerünk ilyen nevű családokat. 34 Tavalyi: Ez a családnév már 1469-ben előfordul Radnóton. 35 A XVIII. században Visontán több ilyen nevű család van. Trubacs: 1620-ban és 1676-ban fordul elő Rozslozsnya községben. 36 A fentiekből kitűnik, hogy nemcsak a családnevek azonossága bizonyítja a Gömör megyéből történő leköltözést, de több esetben feljegyzések is említik azt a tényt, hogy aratni, csépelni, kereskedni jártak e családok ősei környékünkre. A viszonylag könnyebb megélhetési lehetőség csábíthatta e családok egyes tagjait az itt történő letelepedésre. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a hódoltság alatt a lakosság egy része elmenekült, majd visszaköltözött, a XVI—XVII. század folyamán új betelepültekkel is nőtt a lakosság, de a középkor óta a község állandóan lakott település volt. Gazdaságtörténet A község ma is híres szőlőművelésének kezdeti nyomait már a XIV. század derekán is megtaláljuk. Egy 1348-ban kelt oklevél szerint a falu plébánosának jövedelme között szerepelt az a jog is, hogy a faluban eladott minden hordó bor után egy garas őt illette 3 7 meg. A kedvező természeti adottságok miatt elsősorban a szőlőtermelés alakult ki a község határában, s a XVI. századi dézsmajegyzékek bizonysága szerint a falu lakosainak zöme elsősorban szőlőműveléssel foglalkozott. A lakosságnak a birtok nagysága és a foglalkozás szerinti megoszlását az alábbi összefoglaló táblázat szemlélteti. 38 (A zárójelben lévő számok közül az első a vegyes — szemtermeléssel is foglalkozó — gazdaságok számát, a második a csak szőlőműveléssel foglalkozó gazdaságok számát jelenti.) Zsellér Szegény Fél telkes Gazdag Összesen 1549 5 5 2 — 12 (1+4) (4 + 1) (2+0) (7+5) 1576 17 12 10 — 39 (5 + 12) (4+8) (0+10) (9+30) 1583 17 10 3 1 31 (5 + 12) (3+7) (2 + 1) (0+1) (10 + 21) 1598 32 20 2 — 54 (6+26) (4 + 16) (0+2) 110+44)
