Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
A tavaszi Ünnepkör egyéb jelég napjain Vi rágván ár na p, Urnapj án , Márk n apjain gyűjtötték össze azokat a szentelt terményekéL, amelyek a rontás gyógyitásában olyan nagy szerepet kaptak. A szentelt barkát, szentelt füveket és a búzát összekeverték és feltették a padlásra, hogy villámcsapás ne érje a házat. Ugyanezt tették parázsra és füstölték meg vele a gyereket, jószágot, ha rontásban volt. A nyári és az öszi ünnepkörre esnek a bucsuk :.Sarlós Boldogasszony napján /jul.2./, Szent Mihály /szept.29./ és Szent Anna /jul.26.-Tarnaors/ napján. Pünkösdkor mentek a mátraverebélyi bucsujáróhelyro, ahonnan mindig hoztak magukkal szenteltvizet. Ősszel. Mindenszentek és Halottak napja a kiemelkedő ünnepi események néphit szempontjából is. Mindenszentek napján este a harangszó alatt ugy tartják, hogy "minden lélek" szabad. A háziak kimentek a temetőbe és otthon a lámpát égve hagyták, hogy a halottak szét tudjanak nézni. Halottak napján hétfélét vittek a templomba, mégpedig : zsirt, kukoricát, kenyeret, liaz' tet, pénzt, szalonnát, babot és a "partikus kudusok"-nak adták. A jeles napok hiedelmeit nehéz a szokásoktól függetlenül leírni, Mig a néphit többi területén aránylag "tisztén" jelentkeznek a hiedelmek /pl.mitikus alakok, természeti hiedelmek/, addig a jeles napok esetében a kettő sokszor szorosan összefonódik. Kiváló példa erre a karécsonybőjti vacsora, amely a karácsonybő jt hagyományos szokása, s amelyet ét-meg átszőnek,a különböző tartalmú hiedelmek, amelyekei a szokástól függetlenül nem lehet bemutatni. Ez tette szükségessé, hogy a jeles napok hiedelmeinél, ha utalásszerűén is, de kitérjek a szokásokra. A jeles napok hiedelmeire vonatkozóan összefoglalóan a következőket állapithatjuk meg. Több esetben megfigyelhettük egy-egy hiedelem vagy szokás kopását. Példa erre a karé csonybőjti vacsora étrendjének módosulása. A századforduló előtt hétfélét tálaltak fel, később ez leszűkült háromfélére, fokhagymára, habart bablevesre és mézes-mákoscsikra. Vagy a gyógyító célra használt karácsonyi morzsa összegyűjtése eredetileg a karácsonyböjti vacsora szokáskörébe illeszkedett, majd a böjti vacsora ételeinek leszűkülése következtében áttevődött a karácsonyi, nem böjti ebéd morzsájának összegyüjtésére. Vagy a nagypénteki rituális mosakodás eredetileg ugy zajlott le, hogy napfelkelte előtt az állatokat kihajtották a folyóra, megúsztatták, az emberek padig megfürödtek. Később már csak vödörben hozták fel a vizet, az emberek megmosakodtak benne, s a maradék vizzel pedig megitatták az állatokat. Másrészt egyes rituális cselekményeket az emlékezet már több jeles naphoz füz. Ez ugyancsak e hiedelmek kopását tanusitja. Pl. az egészségbiztosító rituális,mosakodást nemcsak nagypéntekhez, hanem vízkereszthez, pünkösdhöz kötve is felgyüjtöttük. Ugyancsak ezt tapasztaltuk a nagyszombati gonoszűző mondásnál, amelyet nemcsak ezen a napon, hanem pünkösdkor is mondtak. Megfigyeltük azt is, hogy Szent György napja, amely az országos néphitben jelentős szerepű babonás nap, részint mint tavaszi napforduló és mint az állatvédő szertartások végzésének Időpontja, Jászdózsán igen kis jelentőségű, sőt itt az állatvédő szertartások egy másik, a néphit szempontjóból kevésbé jelentős naphoz, május 1-éhez kapcsolódnak .
