Szabó László szerk.: Jászdózsa és a palócság (Tematikus és lokális monográfiák 1. Eger, Szolnok, 1973 )
Gulyás Éva: Jászdózsa néphite
S.r^ úríigwr.nrtiffn daloló tt a legények jártak a házakhoz 6s összeszedték a farsangi ételt, a pompuskát. Rzon u napon a tyúkokat la jól tartották, hogy jo tojók legyenek az óv folyamán. A farsang elmultát és a bojt kezdetét jelképez te néphitükben Cibere éli Konc vajda küzdelme, amelyben n böjti ételt és a farsangi huut állították egymással szombe. Ka az egy adatközlőnktől származó történet a következő : " ... hát a Cibere meg a Konc vajda. Mikor már a bojt begyüh, oszt elmúlik a farsang, akkor már az ezekolőttiek nom ettek húst. A böjtbe. Hát úgy mint a gyerekeknek, bolonddá tették a gyerekeket, hogy hát ir.ost a Kecskés hídná a Cibere meg a Konc vajda veszekednek. Egymásba hányják a kost meg a villát. Mor a böjtbe eltették a kést meg a villát, mer akkor nem kellett hust onni. Oszt ezt neveztük Konc vajdának. Ilyenkor mindig Cibere győzött, mert mindig Ciberét is ettünk. * hm-vét és az ezt megelőző na gyhét volt a tavaszi ünnepkör középpontja. Mig a szokásokban inkább a farsang járt elől, hiedelemvonatkozásban nagypéntek, nagyszombat emelkedett ki. N ag y p é n t e \j i g minden munkát el kellett végezni, mert ezen a napon nem lehetett már kenyeret sütni, mosni, takarítani. Nag ycsütörtökön e1 n ém u1 1 ak a harangok, kereplő szólt. Nag y pen tek én napfelkelte előtt falba verték a fejüket, hogy ne fájjon. Régen kimentek a Tárnára napfelkelte előtt megfürödni, a lovakat is kihajtották és meg úsztatták, a Tárnában, hogy ne legyenek rühesek. Ujabban már vödörrel hoztuk fol a vi zet, napfelkelte előtt megmosakodtak benne és az állatokat megitatták belőle. A joles napi rituális mosakodást nemcsak flaigypéntekhez, hanem vízkereszthez, sőt pünkösuhöz kötve is felgyújtottuk. A mosakodás célja minden esetben azonos, a betegség elhárítását, az egészség biztosítását szolgálta. Ugy gondoljuk, hogy ez a gyakori, hasonló célú előfordulás a kopás folyamatát mutatja. Aki nagypénteken almát dobott a kútba, és húsvét első napján kivette, olyan egészségben élte le az életét, amilyen épségben maradt az alma. Ezt az almát nem szokták sem megenni, sem állatot,itatni róla. Zagyvarékason viszont, ha ép maradt az alma, megették,hogy szépek legyenek. Sőt beletették a vályúba is / három almát dobtak a kútba / és az álla19 tokát megitatták rola, ugyanúgy, mint karácsonykor. Nagypénteken böjtöt tartottak, délben habart bablevest és túrós vagy mákos csikót,napközben pattogatott kukoricát ettek. Nagyszombaton harangszó alatt a rosszak elhárítása céljából azt mondták } hogy : " Kígyók, békák távozzatok. M Azonban ugyanúgy, mint a rituális mosakodásnál láttuk, ozt is már több naphoz kapcsolja az emlékezet. Egyes adatok szerint nagypénteken, más szerint pünkösdkor is mondták. Szen t Gvörgy napnak a jászdózsai néphitben alig van szerepe. Ugy tartják, hogy e nap éjsr kaján lángol fel az elásott kincs. Aki Szent György napja előtt fiatal gyikot talált ós megdörzsölte vele a torkát, az nem lett torokgyikos abban az évben. Vagy aki kigyót ta Iáit, az tudós lett. Ellenben az állatokat óvó szertartásokat, ami mindenhol kiemelkedő szerepet juttat e napnak, nem végezték ilyenkor. Jászdózsán a boszorkányok, a falubeli asszonyok, máius elsejé n mentek a határba harmatot szedni. A szomszédos Tarnaőrsön vi szont Szent György nap éjszakáján szedték ^boszorkányok a harmatot. a—
