Petercsák Tivadar - Berecz Mátyás (szerk.): Magyarország védelme - Európa védelme - Studia Agriensia 24. (Eger, 2006)

MAGYARORSZÁG VÉDELME -EURÓPA VÉDELME BALASSI BÁLINT ÉS BOCSKAI ISTVÁN KORÁBAN - GIZINSKA CSILLA: Egy lengyel vitéz magyar végvárakban a 16. század végén

Hazatérése utáni időkre vonatkozóan kevés adat maradt fenn. Zamoséból a szülőföldjére, Halicsba megy, ahol anyja ekkor már halott, s a családot teljesen kiforgatták a vagyonából. Letelepedése után rövidesen adóssági perekbe keveredik, ekkor azonban már nyoma sincs nála a korábbi virtuskodásnak, a vagyonnal nem törődik, a gazdálkodást elhanyagolja, jórészt templomban tölti idejét latin zsoltárokat énekelve. Ez érezhetően rányomta bélyegét a 2. kiadásba bekerült versekre is, amelyek többsége vallásos jellegű elmélkedés. Halálának időpontja születéséhez hasonlóan szintén ismeretlen, valószínűleg az 1599-es lembergi pestisjárványban halt meg.27

Czahrowski 1588-1596 között bejárta Magyarország szinte valamennyi végvárát, szorosabb kapcsolat Egerhez kötötte. Versciklusában összesen 37 magyar végvárat említ: Balog, Barka, Bártfa, Boldogkő, Ecsed, Eger, Epeijes, Esztergom, Fülek, Győr, Hatvan, Iczyn (?), Kálló, Kanizsa, Kassa, Kisvárda, Komárom, Krasznahorka, Makovica, Mokaj (a Tisza partján), Nagykapos, Ónod, Pozsony, Sárospatak, Sirok, Szarvaskő, Szádvár, Szendrő, Szerencs, Szécsény, Székesfehérvár, Szikszó, Szirák, Szolnok, Sztropkó, Tokaj, Tőketerebes.

A [23] versében külön megjegyzi, hogy Ecsed kivételével valamennyi várban megfordult. Az egyes helységnevek beazonosítása nem minden esetben problémamentes (lásd. Iczyn) ugyanis a szerző a legkülönfélébb írásmódot alkalmazza: 1. legtöbb esetben lengyel fonetikus átírás szerint (Szyrok- Sirok, Syczyn-Szécsény, Diur-Győr, Filek-Fülek), 2. a helységnév szláv elnevezését adja meg (Potok-Sárospatak, Bardyow-Bártfa, Preszow-Eperjes, Koszyce- Kassa, Skapuszany-Nagykapos).

Czahrowski müve fontos kordokumentum, sorai közül egy letarolt ország képe bontakozik ki, mint például a [6] A kanizsai siratóének, [17] A lengyel királyhoz, [18] A lengyel szejmhez, [19] A lengyel vitézekhez intézett fohászokban, s különösen a pusztulás képei dominálnak [21] Az idegen vitézekhez valamint a [23] Az eger siratása című versekben. így akarta érzékeltetni a költő hazája számára, hogy milyen sors várhat Lengyelországra is, ha nem törik le közösen az ellenséget. Ciklusának korábban írt verseiben még a magyarok hősiessége iránti csodálat, az együttérzés, az összefogásra buzdító hang szólal meg, ezt azonban hovatovább elnyomja a csalódás, az elkeseredés hangja. A magyarok hálátlanságáról panaszkodik, s legfőbb bűnüknek az árulást és a széthúzást tartja [20] A Magyarokhoz.

27 Tadeusz Mikulski 1947. 35.

228