Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)

Epilógus

Századunk harmincas éveinek utolján egy egri kisiskolás, tanulótársaival és bölcs, galambősz tanítójukkal, Barabás Sándor bácsival, minden október 6-án elvonultak, kezükben egy-egy szál virággal s fejük - ben-szívükben egy-egy maguk alkotta mondattal a Knezié-házhoz, annak homlokzatán levő emléktáblához. Nem volt szónoklat. Mindenik kisiskolás elmondta egyetlen mondatát s letette virágját, a mondataik és gyermeki világuk szerinti legbátrabb magyar katona emléktáblája alá!

Szabadságharcunk letűnt napvilága,

Te vakító nap a század delén,

Nem pazaroltad sugarad hiába,

Bár vak sötétben halt az égi fény,

Eszméiden nem győzött az enyészet,

Örökben hagytad halhatatlan részed’,

Fényeddel fényt hint késő századokra A tizenhárom vértanú alakja.

(Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk)

23. kép. Knezic Irén, a tábornok lánya. Reprodukció: Lónyainé Nagy Éva

107