Bodó László: Knezić Károly honvéd tábornok - Studia Agriensia 19. (Eger, 1998)
A katonatiszti pályán - A 34. sorgyalogezred tisztje
A 34. sorgyalogezred tisztje Borús József hadtörténész a Magyarország hadtörténete I. kötetének hatodik fejezetében a következő címet fogalmazta meg: Miért kell beszélnünk magyar hadügyről 1711 után? A cím intellektuálisan is izgalmas, hiszen a Rákóczi vezette szabadságharc leverése után jó ideig nincs önálló magyar állam, tehát hadserege sem lehetett. Az önálló magyar hadügy hiányából nem következtethető a magyar hadtörténet hiánya, ahogyan a magyar történelem létezésének sem (kizárólagos) feltétele az önálló magyar állam léte! Az 1711 utáni magyar hadtörténet léte következik a magyar ezre- dek létezésének tényeiből. A 18. század elején a Habsburg-birodalom hadseregének két huszár- és egy gyalog (hajdú) ezrede viseli magyar ezredtulajdonosok nevét. 1733-tól kezdődően sorra szervezik hazánk és a birodalom melléktartományainak területén a magyar és részben nemzetiségi kiegészítésű ezredeket. 1848 tavaszán a Habsburg-birodalom haderejének már 12 huszár- és 16 magyar gyalogezrede (sorgyalogezrede) volt. A birodalmi haderőnek mintegy egynegyede szerepel magyar megnevezéssel a nyilvántartásokban. Fontos tudni, hogy ezek az ezredek tették ki a magyar szabadságharc fegyveres erejének jelentős, tisztikarának pedig legnagyobb részét." 1733-ban III. Károly (1711-1740) nyolc új gyalogezred felállítását rendelte el, s ugyanezen év novemberének 24. napján kelt pátenssel (kiváltságlevéllel) báró Kökényesdy László lett annak az ezrednek a tulajdonosa, amelynek toborzási területe Pest, Debrecen, Nagyvárad és Arad városokra terjedt ki. Az új ezred törzse az I. zászlóaljjal és két gránátos (gyalogos) századdal Kassán gyülekezett. AII. zászlóalj állomáshelye Nagyvárad, a III. zászlóaljé pedig Arad lett. 1734. május 16-án báró Beneda Antal alezredest nevezték ki parancsnoknak. Az ezred részt vett az itáliai, a török (pl. 1736-1739. évi) és a napóleoni háborúkban. Az ezred tagjai közül többen érdemelték ki a Mária Terézia Rend keresztjének különböző osztályait, sokan a vitézségért járó arany és számosán az ezüst érdemjelet (ahogyan akkor mondták: érdempénzt). 11 11 Magyarország hadtörténete I. 1985.403^106. 26
