Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak - Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban - Studia Agriensia 16. (Eger, 1997)
III. Irodalom a barokk kori Egerben (1699-1799) - 3. Könyvtár és irodalom az Eszterházy-korszakban (1761-1799) - 3.4. Janzenizmus vagy ortodoxia?
kiadásában (Bassano, 1769) kerültek Egerbe, ahol egy műve meg is jelent (Breviárium Históriaié Ecclesiasticae. 1775). Láttuk, hogy a modern katolikus kiadványok (Muratori, Corsini, Lamy, valamint Giuseppe Assemani könyvei) már Androvics hagyatékából bekerültek a líceumi gyűjteménybe, ahol azután egyéb beszerzések révén példányszámuk növekedett. A „valóságos áhitatosságról” szóló Muratori-könyv 1763- as egri kiadása elé egy évvel később téziseket is kötöttek, ami kétségkívül népszerűségét jelzi. Az előszó arról tájékoztatja az olvasót, hogy a könyv Benedetto Piazza szicíliai jezsuita támadása következtében indexre került ugyan, viszont 1755-ben Velencében megcáfolták a vádakat, így a keresztény ember most már nyugodtan olvashatja. A janzenizmussal kisebb vagy nagyobb mértékben rokonszenvező szerzők művei mellett természetesen ott találjuk a régi szemlélethez ragaszkodó ellenlábasok vagy épp vitapartnerek munkáit is. Antonio Sandini (1693-1751) padovai professzor egyháztörténete bécsi és nagyszombati kiadásokban, Ce- lestino Sfondrati (1644-1696) kardinálisnak a pápai hatalom primátusát bizonygató művei itáliai edíciókban kerültek Egerbe ( Nodus praedestinationis. Roma, 1697; Innocentia vindicata. Siena, 1698). De még a francia antijanze- nista szerzők művei (Honoré de Toumely: Theologia scholastica. Velence, 1746; Praelectiones theologicae de Gratia Christi, uo. 1755; Petrus Colét: Institutiones theologicae. Uo. 1757). is velencei tipográfiák termékeiként jutottak el a líceumi könyvtár művészi faragású polcaira. Mint láttuk, a Tour- nelius-műveket Kovács József egri kanonok, a theologia practica tanára dolgozta át a helyi igényeknek megfelelően, s azok tankönyvként jelentek meg az egri nyomdában (1761). Külön csoportként említhetők a jezsuita szerzők művei, amelyek az Esz- terházy-gyűjtemény tekintélyes hányadát teszik ki. Paolo Segneri közismert művei, Claude de la Colombiere homiliái (Velence, 1717), Claude La Croix erkölcstana (1747), Pietro Sforza Pallavicini ismert feldolgozása a Concilium Tridentinum történetéről: mindez természetes tartozéka egy 18. század végi katolikus főpapi könyvtárnak. Ezeken túl azonban a fentebb szóbahozott jan- zenistabarát szerzők ellenfeleinek munkái is nagy számban kerültek oda. Ma- machi ellenfele, a Modenában, majd Rómában működő jezsuita hitszónok, Francesco Antonio Zaccaria (1714-1795) nem kevesebb, mint 161 művet publikált, valamennyiben élesen polemizálva a pápai jogok védelmében. A mo- denai könyvtárból, ahol Muratori utódaként dolgozott, éppen éles antifebro- nianizmusa miatt kellett távoznia. Egerben egész sor olasz nyelvű, római, milánói és torinói kiadású vitairata található meg. Hasonló szellműek voltak Domenico Viva (1648-1726) nápolyi rektornak a művei is, melyek több kiadásban jutottak el Egerbe. Más árnyalatot képvisel viszont a jezsuita rendből kilépett Francesco Veronio (1578-1649) írása (Regula fidei), amelynek egyik 111
