Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): Végvár és környezet - Studia Agriensia 15. (Eger, 1995)
Sugár István: Az egri vár építőanyagainak beszerzési helyei 1548-1564
ferres ad scindendos lapides parvas és latae wulgo kekwas”), melyből 180 darabbal rendelkezett a vár. A nagy kődarabok lefeszítésére az „instrumenta ferrea ad effringendos lapides wulgo wasrwd”-at használták. A leltárak tanúbizonysága szerint volt a várnak néhány nagy fűrésze, a nagyobb kődarabok szélvágásához, feldarabolásához. Nem vártan csupán 1549-1552-ben égettetett a vár téglát szegődményes „tegulator”-okkal. Az idő alatt három téglásmester ismeretes: kettő magyar, a harmadik morva nemzetiségű volt, aki Nagyszombatról került Egerbe, s „Tyr- naviensis Joannes Olomocz” néven említi a számadáskötet. (Olomocz = Olo- moucz, azaz Olmüc.) Sajnos sem a számadások, sem pedig az iratok nem említik a téglaégető kemencék hollétét. Mindenképpen agyagkitermelésre alkalmatos helyen állottak. (A XVIII. század első két évtizedében az Egerrel észak felől határos Felnémet püspöki faluban folyt a téglaégetés.) A téglásmesterek konvenciója 10, illetve 40 ezer darabos egységáron volt megszabva, 4, 50, illetve 5 magyar forintban. Valamelyes természetbeli juttatásban is részesültek. Az építkezésekhez nélkülözhetetlen mész beszerzése sem okozott gondot, nehézséget, mivel középkori hagyományok alapján a várhoz csupán 10 km- nyire fekvő püspöki birtokon, Felsőtárkányon bányászott kiváló minőségű mészkőből a falu jobbágyai égették rendszerességgel a szükséges mennyiségű meszet, s ők be is szállították a várhoz. Amíg kezdetben csupán 1-1 magyar forintot és 1-1 véka búzát, - melyet abban az időben 1 forinton számítottak, — adtak egy-egy kemence mészért, addig a munkák nagyobb beindulásakor, 1553-tól már a duplájára, 4-4 forintra emelték. Természetesen különlegesen fontos helyet kapott a vár építőanyag beszerzése során a faanyag, mely két formában került felvásárlásra: kisebb részben mint szálfa, a latinul vezetett számadásokban magyarul említett „zarwfa”-ként való felhasználásra, avagy a vár védműveinek, illetve épületeinek felállványozása céljára. Nagyobb részben pedig már feldolgozott, kész fűrészáru: deszka, léc és zsindely formájában szerezték be. A szálfa megszerzése az Eger melletti 5-15 km-nyire fekvő püspöki birtokok erdeiből szabadon állt a vár rendelkezésére. Szálfának távoli országrészből való beszerzését csupán két esetben említik a számadások. Egy 177
