Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

Heinrich Ede (1819-1885): festő, Kovács bécsi akadémiai ismerőse, 1840-ben Ku- pelwiesernél az antik rajz, 1841^12 közt a történeti festészet hallgatója volt. Egy ideig Pesten, majd 1840 és 62 között Itáliában élt. A hazai Műegylet kiállításain rendszeresen szerepelt. (Régiségbúvár, Lanton játszó nő, Harcos, Hunyady János stb.) Utóbbi művét 1846-ban műlapként adták ki, kevés sikerrel. Itáliában huzamosabb ideig .Rómában dolgozott, megfordult Firenzében, Markó Károly körében is. Miksa főherceg megbízásából képekkel díszítette a Trieszt melletti Miramare kastélyt. 1863-ban hazatért Pestre, ahol néhány hónapig magániskolát tartott fenn, s ekkor festette a Sándor utcai Festetics palota képeit is. Kováccsal Rómában kapcsolatban álltak a Ponte Molle művésztársasággal, egyik vidám tagavató ünnepségüknek is főszereplői voltak. Barátságuk később meglazult. Kovács 1847-ben szép arcképen (DIV) és rajzon is megörökítette. Portréi, történeti és életképei az akadémiai átlagot képviselik, helyenként szép részletekkel.

Herrera spanyol festőcsalád. A szövegösszefüggésből nem derül ki, hogy Kovács az idősebb, Francisco Herrera „el Viejo”-ra (1576-1656), vagy ifjabb, Francisco Herrera „el Mozo”-ra (1622-1685) gondol-e. Mindketten huzamosabb ideig dolgoztak Sevillában a székesegyházban, az idősebb művésztől Szent Péter bűnbánata (1650), az ifjabbtól Az Oltáriszentség diadala (1656) és Szent Ferenc apotheózisa (1657) c. mű volt található.

Herrera, Juan de (1530—1597): a spanyol építészet egyik legnagyobb, meghatározó egyénisége, az érett spanyol reneszánszt róla nevezték el Herrera-stílusnak. Valladolid- ban, majd Brüsszelben tanult, 1551-ben tért vissza hazájába. 1571-től II. Fülöp udvari építésze, az ország minden állami építkezésének irányítója volt. Művészetét a monumentális összhatás, a tömeg, a szerkezet puritán hangsúlyozása jellemzi, a dekorativitást - szemben a platereszk spanyol reneszánsz túlburjánzó díszítőkedvével - mellőzte. Fő műve az Escorial, melynek építését Juan Bautista de Toledo halála után 1567-ben vette át, s amelyben az alaprajzi elrendezésen kívül minden az ő alkotása. További művei az aranjuezi kastély egy része, a toledói Alcazar déli homlokzata, a sevillai tőzsde, s az öthajós valladolidi székesegyház, melyet már nem fejezhetett be. Madridban hidakat is épített.

Holbein, Hans ifj. (1497/98-1543): az északi reneszánsz egyik legnagyobb mestere, német születésű, de munkássága színtere elsősorban Basel és London. Bár oltárképein is kiválót alkotott, különösen arcképfestészete kiemelkedő. (Pl. Rotterdami Erasmus, Morus Tamás, Cromwell, Vili. Henrik, Jane Seymour stb.) Képszerkezete nyugodt, harmonikus, kiváló jellemzőerő, összefogott formák jellemzik. Portréművészete különösen az angol festészetben volt maradandó hatású. Az európai grafika történetében meghatározó jelentőségűek grafikai sorozatai (Haláltánc, Biblia-illusztrációk).

Ipolyi (Stummer Arnold) (1823-1886): a bécsi Pazmaneumban tanult, 1847-ben szentelték pappá, 1863-tól egri kanonok, 1872-től besztercebányai, majd nagyváradi püspök lett. Hatalmas munkássága kiterjedt a magyar ősvallás kérdésétől a művészettörténeti, történeti, régészeti stb. témák kutatásáig. Tevékeny része volt az Archeológiái

158