Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bóka Éva: Francia vélemények Buda ostromáról 1686
elfoglalta Nagykárolyt. Mindezt azonban török-tatár segédcsapatokkal, amelyek nagy pusztítást okoztak, sok lakost elraboltak, politikai szempontból tehát többet ártottak, mint katonailag használtak. A várak egy része rövid idő múlva ismét császári kézen volt, de kuruc portyázó csapatok 1684 augusztusában még a bányavárosok körzetébe is behatoltak. A 8000 főnyi harmadik császári hadoszlop azonban Schultz altábornagy és Barkóczi Ferenc vezetésével 1684 augusztusában ellentámadásba indult. Kiűzte Iiptóból a kurucokat, majd Késmárk elfoglalása után szeptember 8-án Kisszebent is kiostromolta, szeptember 17-én pedig Eperjes alatt meglepte és szétverte Thököly táborát is. Egymás után elesett Bártfa, majd Sztropkó és Makovica, a Rákóczi-birtokok várai. De Eperjest egyhavi ostrom után sem tudták a császári csapatok bevenni, s november 30-án elvonultak alóla. December 14-én azonban megismétlődött az eperjesi eset: Schultz most Igló- nál lepte meg és verte szét ismét Thököly táborát. Buda sikertelen ostroma azonban már véget ért, s a fejedelem török támogatást kapva Nógrád vármegyébe vonult, ahonnan élelmet juttatott be Érsekújvár török őrségének. Thököly fejedelemsége tehát, bár jelentős katonai csapás érte és sokan elpártoltak tőle, túlélte a császáriak 1684-es akcióját. Hatalmának fő gazdasági bázisa, a Rákóczi-birtokok, valamint Kassa, Eperjes, Munkács, Ungvár a fejedelem kezében maradtak, akinek személye és fejedelemsége még egy évig - politikai tényezőnek számított.11 Erdély magatartása Elvileg Erdélynek, amely török vazallus-állam volt, szintén támogatni kellett volna a Buda körül operáló török csapatokat. A fejedelemség azonban, bár nyíltan nem csatlakozott a császáriakhoz, visszautasítva I. Lipót felszólítását a Szent Szövetségbe váó belépésre, lényegében semleges állást foglalt el, s titokban tárgyalt az udvarral az átállásról. Erdély tehát, amelynek állás- foglalása sok szempontból döntő a magyarországi török hatalom fennmaradására, ekkor formailag még kitart a Porta mellett. A Porta még reménykedik, hogy az átpártolás nem fog bekövetkezni, megakadályozására azonban már hatástalan, külsődleges eszközök állnak csak rendelkezésére: a szultán azzal igyekezett lekötelezni a fejedelmet, hogy kiadta a II. Apafi Mihály fejedelemségét elismerő portai jelvényeket, amelyeket az erdélyi országgyűlés 1684. szeptember 18-án vett át ünnepélyes külsőségek közepette. I. Apafi Mihályt 4* 51
