Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára
el Gerő László, illetve a bizonyos tekintetben elődjének tetkinthe- tő Pataki Vidor munkássága révén. A várak szempontjából is korszakos vállalkozásnak számít Benda Kálmán tiszti címtár kísérlete (149 várra tartalmaz adatokat); a Művészettörténeti Kutató Csoport adattárában őrzött, az 1526 előtti oklevelekről készített regesztagyűjtemény is hatalmas előrelépést jelent. A tervezett művészettörténeti bibliográfia cédulaanyaga — szintén a kutató csoportnál — talán a legteljesebb várbibliográfiának számít. Az eddigi magyarországi várkutatás jellemzője, hogy egy adott korszak valamennyi erődítményének összegyűjtésére sem egyéni, sem csoportmunka keretén belül nem került sor, nem is igen tűztek ki ilyen célt. Az átíkutatatlan irdatlan mennyiségű adatanyag miatt erre — bármely korszak vonatkozásában — egyetlen ember egymagában képtelen. Az eddigi kísérletek középkori tekintetben (Engel, Fügedi) erős leszűkítést voltak kénytelenek alkalmazni, ami viszont az általuk adott képet többé-kevésbé érzékenyen torzította. A tájegységenként haladó gyűjtés legsikerültebb darabjának Nováki Gyula—Miklós Zsuzsa és Sándorfi György börzsönyi vállalkozása számít. Várak adattárát feldolgozó, hatékonyan működő munkacsoport kialakítása megoldhatatlan feladatnak bizonyult eddig, munkahelyi problémák miatt. Az 1970-es évek közepén Nováki Gyula, Marosi Endre, Sándorfi György és Csorba Csaba kezdett közösen ilyen vállalkozásba, majd 1980-ban Marosi Endre helyett Miklós Zsuzsa és Dénes József lépett az önkéntes munkaközösségbe. Utóbbi alkalommal ugyan már sikerült a tagok egyenként több ezres cédulagyűjteményét egyetlen adattárba rendezni, de az adat- kiegészítés az esetleges kiadásra való előkészítés munkája az utóbbi évben igen lelassult. A várkutatás az utóbbi évtizedekben nem a centralizáció, hanem a decentralizáció felé halad. Különféle tudományszakok viszonylag nem nagyszámú kutatója egymástól függetlenül, s ösz- szehangolás nélkül végzi munkáját, így a gyors előrehaladás, az adatbázis látványos arányú növekedése aligha várható, 43
