Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
54 PROHÁSZKA PÉTER zavaros belpolitikája a birodalom határain is éreztette hatását, így a kvádokkal többször öszszecsapásokra került sor, amelyről forrásaink csak keveset tudósítanak. 282-ben és 285-ben Carinus több hadjáratot vezetett ellenük, amelyek a rómaiak győzelmét hozták (GOESSLER 1963,641; FITZ 1972,1283). Ezt követően egészen a 357-ig béke honol a tartomány határán, amikor ismét kitört a háború, amiben a római diplomácia balfogása legalább akkora szerepet játszott, mint a kvádok sérelme. A 374/75-ben kitört háború a kvád állam súlypontjának eltolódására mutat rá (BÓNA 1963, 280; KULCSÁR 1997, 705-710), mivel a harcok elsősorban a Dunakanyar környékén folytak. Kiváltó oka pedig a római határ kvád területen történő megerősítése és azt követően a kvád követek meggyilkolása volt. Az 5. század elején a hunok megjelenése miatt a kvádok jelentős része a többi germán törzzsel együtt elvándorolt nyugatra, azonban a Vág és Garam között még további csoportjaik éltek a hunok uralma idején is, akik a keleti gótokkal együtt vonultak el később a Kárpát-medencéből (GOESSLER 1963, 645; FITZ 1972, 1283; JORDANES 16, 89). A kereskedelem helyei és szereplői A Kárpát-medencében a vaskortól kezdve már voltak előzményei a kereskedelemnek. A kelták bevándorlása után feltételezhetjük, hogy az északi népekkel folytatott kereskedelem megélénkült, sőt még a regnum Noricum virágkorának idején is széles körű kereskedelmi kapcsolatrendszer állt fenn. A germánok a keltákkal és a rómaiakkal tartottak fenn ilyen irányú kapcsolatokat, amelyek állandóságára jól mutat rá Tacitus tudósítása (ANNALES II, 62) a markomann királyi udvarban élő római kereskedőkről, akiknek szerepe jelentős volt a római luxusáruk közvetítésében ( DOBIAS 1960, 160-167; PITTS 1989,46-47). Természetesen ezen kereskedelem működésének alapja a germán központ gazdasági és anyagi felvirágzása volt, mivel ez tette a kereskedők számára ígéretes hellyé üzleteik számára. Feltételezhetjük, hogy a Maroboduus és Tiberius által kötött szerződés tartalmazhatott bizonyos rendelkezéseket a germán kereskedelemre vonatkozóan ( KLOSE 1934, 70-71) és ebben szabályozhatták talán a germánokhoz irányuló exportot is. A markomannoknál megjelenő római áru bizonyosan nem csupán kereskedelemből, hanem ajándékokból is származhatott, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a germánokhoz járó kereskedők fontos információforrást jelentettek a császári igazgatás számára. Ezek a tapasztalatok közrejátszhattak abban, hogy a Duna túlpartjára 20ban letelepített germánokkal szemben fenntartották ezeket a kereskedelmi kedvezményeket (SCHLIPPSCHUH 1974,127). A germán vezető rétegnek érdeke volt, hogy részesüljön a rómaiak által készített javakban és ezért törekedett a kereskedőket környezetébe vonni. A kvádok bevándorlása csak növelte a római termékek fogyasztóinak a számát és ez a kapcsolat a markomann háborúkig változatlanul fennállt, sőt még az 50-ben bekövetkezett politikai fordulat sem okozott zavarokat ebben. A 2. század folyamán a szlovákiai kvád területeken több olyan rómaiak által emelt épület jelent meg (1. kép), amelyek szerepét többféleképpen próbálták magyarázni. A római kereskedelmi telep, a katonai őrállomás és a germán fejedelmeknek épített szálláshely mind szóba jöttek ( BÖHME 1975, 190-196; KÖLNIK 1986, 425-430; PLTTS 1989, 51, 56; PRK 1990, 107-108), azonban mindegyik esetben feltételezhetjük hogy a kereskedelem helyei is lehettek (KÖLNIK 1986,427-428), ahol a rómaiak és germánok egymás áruit kicserélhették. A kvád fejedelmi központok mindig jelentős vonzerőt jelentettek a római kereskedőknek, mivel ott nagy haszonnal tudták portékáikat eladni. A germánok által a római tartományokban folytatott kereskedelemről már kevesebb forrással rendelkezünk. Tacitus ( GERMANIA 41) csupán a hermundorok törzsével kapcsolatban említi meg, hogy a tartomány belső területein kereskedhettek. Ezt a kiemelését azonban sokkal inkább érthetjük úgy, mint a Római Birodalommal mindig is szoros kliensi viszonyban állók jellemzését a megbízhatóságukra vonatkozóan ( KLOSE 1934, 65; SCHULZ É.N., 404-406). A Kr. u. 1. század második felétől a kereskede-
