Petercsák Tivadar szerk.: Fejezetek Bodony néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 5. Eger, 1982)
Selmeczi Kovács Attila: Társas élet a csűr alatt
lolásra, viháncolásra. A jobb módú helyeken borral, pálinkával kínálták meg a munkát végzőket, ami nemcsak dalt, hanem sok tréfát is előcsalt a fiatalokból. Például az üszögös kukoricával észrevétlenül bekenték egymás arcát, lábát. Azt is gyakran megtették, hogy a legény mondta a mellette ülő lánynak: - Nézz má' erre! - és amikor az odafordult, beleütötte a fejét az üszögös kukoricacsőbe, ami teljesen összekente. Ezt a tréfát kormozkodásn ak mondták. Néhányan a kukorica hajából bajuszt, szakállat csináltak maguknak a többiek megnevet tetésére. Mások meg észrevétlenül kukoricaleveleket dugdostak a lányok szoknyája alá. Amikor aztán valamelyik felállt közülük és hullott a szoknyájából a sok fosztáslevél, nagy nevetés tört ki. Az is előfordult, hogy a legények erővel tették meg ugyanezt. Amint Recsken mondták: "összeösszesúgott egy pár legény. - Hallod-e ezt gyuggassuk meg! monták, és arra mentek mind. A legények megfogták a ljányt, és a sok fosztáslevéllel telitömték a szoknyáját. Nagy ricsaj vót." Valamirevaló fosztóból a maskurázás sem hiányozhatott. A legények mindenféle rongyot, cundrát magukra aggattak, kukoricabajuszt ragasztottak, hogy ne ismerjék fel őket, majd a fosztok közé ugrálva ijesztgették a lányokat. Sok helyütt nemcsak a legények öltöztek fel maskarába, hanem a vállalkozóbb kedvű lányok is. Gyakran a legények szoknyát, a lányok nadrágot vettek fel. A többiek nevették őket, és találgatták, hogy kik lcrsrtrHK, Néha azonban "rajta mentek és lerángatták róluk a maskurát",' ha nem tudtak idejében megszökni. Miskolc vidékén a maskarás legények hántolóról hántolóra jártak, az amúgy is megrémült leánynép ijesztgetésére. Az abaúji falvakban úgy emlékeztek vissza, hogy a legények krumplifogakat vettek a szájukba, bekormozták az arcukat, rossz, rongyos ruhába bújtak, és így ijesztgették a lányokat. A sok tréfa mellett gyakran táncolás töltötte ki az estét. Citera- és hegedűszó mellett mind gyakrabban váltogatták a hántást a táncolással. Tizenegy óra felé a háziasszony megjelent a főtt kukoricával a vendégek megkínálására. Ez egyben az aznapi fosztás befejezését jelentette. A legények nem egyszer még előbb eldugták a fazekat, hogy a keresés idejével is meghosszabbítsák a szórakozást.
