Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban

A XVI. században Estei Hippolit, mint egri püspök, unokaöccsének, Federico Gonzaga mantovai hercegnek egyszerre tíz egri sólymot küld levél kíséretében. Ebben leírja, hogy a sólymokat nem kis vízimadaruknak, hanem nagy vízi szárnyasoknak, gémnek, darunak, hattyúnak, valamint nyulak elejtésére idomították. Feljegyezték e sólymokról, hogy volt olyan köztük, amely egyszerre két vadludat is megfogott.

84 Egerben solymászatra alkalmas hely volt a mai strand környéke, ahol a természetes melegvíz-források télen sem fagytak be, s a vizek környékén, télen is nagyszámú vízimadár élt. Feljegyezték, hogy II. Lajos király Egerben járt 1520-ban, s a gyermek király a várfelügyelő Süveges Benedek betanított sólymáért 40 000 forintot adott. Igen korai adatok vannak a Mátra sólymainak létezésére. Erről tanúskodik a mai Gyöngyössolymos település neve, amely királyi solymászok faluja volt az Árpád korban. Domoszló települést is királyi solymárok lakták, ifjabb István király - a későbbi V. István Várkonyban, 1263-ban kiállított oklevele szerint.

85 A XV. századi Heves megyei solymászkodás érdekes emléke, az a Nagytálya határában földből előkerült ezüst övcsat, amelyet 1900-ban a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolt meg Bartalos Gyula egri kanonoktól. A jeles régiség gyűjtő 500 forintért vált meg a nőalakot vadászsólyommal ábrázoló tárgytól.

86 A korai középkorban a leghatékonyabb vadászati módszer volt, a lovakkal, kutyákkal, s idomított sólymokkal, továbbá a nagyszámú hajtóval végrehajtott vadhajtás. Balassi Bálint a költő, kitűnő solymász volt, jó paripái, derék idomított sólymai, és ügyes vadászebei voltak. Ezért nem véletlen, hogy megihlették a vidék sólymai, amikor ezt írta egyik versében: Immár sólymocskádat kedves madárkádat, mit kezeden hordoztál, s kófiummal varrott, kalárisokkal rakott lábzsinóron tartottál Bocsásd el békével Szegényt, hadd menjen el, Reá ne haragudjál" * * * Zárógondolatként annyit, hogy a történeti ökológia, de valamennyi a környezeti változással foglalkozó tudomány mai legnagyobb problémája, hogy a folyamatok irreverzibilisek-e vagy nem, azaz megfordíthatók-e a tendenciák vagy sem. A fenntartható fejlődés hívei szerint a válasz igen. Az ellenzők szerint nem, mert túl későn fogtunk hozzá, s vettük észre az emberi beavatkozás következményeit. Véleményem szerint talán még semmi sem késő, ha figyelembe vesszük a természet túlélési effektusát és azt nem becsüljük le. E rövid írásomban csak néhány részletét tudtam felvillantani a régi élővilágnak, az állatfajok változásainak, s a fajok eltűnésének folyamatát. Egy sor állatfaj kimaradt, csak azt remélhetem, hogy sikerült az érdeklődésüket felkelteni a téma rendkívüli érdekessége iránt. 84 ZOLNAY László 1971. 213. 85 GYÖRFFY György 1987. III. 79. 86 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál 1978. 403-404.