Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

A kivégzett tábornokokat a bitófa alatt temették el. Poeltenberg teste 1932-ig jeltelen sírban nyugodott. Ekkor, a Maros megrongálódott töltésének erősítése során kerültek elő a csontok. A kedvezőtlen politikai körülmények miatt az ásatásokat egy időre le is állították, s csak 1933 szeptemberében fejezték be. Poeltenberg és Török Ignác maradványai az ásatás utolsó napján, 1933. szeptember 15-én kerültek elő. „A kutatás Poeltenberg tábornok sírgödrében volt gazdagabb eredményű, mert ott hat darab bordát, három hátgerinc csigolyát, koponya felsőrészt, vállpereceket találtak, valamint kivetette az ásó a bitó vaskampóját is" írja a korabeli beszámoló.

128 A csontokat előbb az aradi temetőben helyezték el, majd 1956-ban az aradi kultúrpalotába vitték. A kivégzés 125. évfordulóján, 1974-ben a vértanúk újonnan emelt emlékoszlopának kriptájában helyezték el őket.

129 Epilógus Poeltenberghez nem volt kegyes a sors 1848-49-ben. Ha 1848 augusztusában sikerül magát áthelyeztetnie Itáliába vagy ha 1848 október közepén eltávolítják a honvédseregből, ma talán a cs. kir. hadsereg egyik bátor lovastisztjeként emlékeznének rá a Lajtán túl. Tetteit talán litográfiák örökítenék meg, s valamelyik lovasezred története hosszan ecsetelné a piemonti hadsereggel vívott harcokban tanúsított hősiességét. így azonban csak egyike volt az Aradon kivégzett „lázadóvezéreknek". Hadtestparancsnoka, majd fővezére, Görgei a maga emlékirataiban mindenütt nagy tisztelettel nyilatkozott Poeltenbergről. Rüdiger lovassági tábornok segédtisztjének visszaemlékezése szerint a magyar sereg hadtestparancsnokai közül Poeltenberget tartották a legóvatosabbnak és legmegfontoltabbnak.

no Kétségkívül sok igazság van ebben a megjegyzésben. Annál is inkább, mert Poeltenberg 1848-49-ben megmutatta: nem csupán vitéz huszártiszt, aki képes káromkodva két század huszárral átvágni magát egy nehézlovas ezreden, hanem olyan katona, aki a csatatéren szerzett tapasztalatai és természetes katonai tehetségei révén el tud vezetni egy ezredet, egy dandárt, egy hadosztályt és egy hadtestet is. S bebizonyította azt is: a halálig hűséges tud maradni egy olyan ügyhöz, amelyért saját akarata ellenére kényszerült harcolni. 128 Uo. I. 357-358. 129 Uo. I. 49. 130 ROSONCZY Ildikó - KATONA Tamás, 1988.547.