Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Horváth László: Bevezető
az utódok, a hallgatóság számára reprodukálhatatlanokká, megélhetetlenekké, emberfelettivé váltak. Pedig ez teszi a legrosszabbat egy történeti eseménynek. Ha oly magasba emeljük a fejünk és a tények fölé, hogy már követhetetlenné válik. Mert akkor sem csupa vörössipkás honvéd rohant a sáncra, akkor sem csak emberfeletti képességű, gáncstalan tisztek és civilek vezettek minket, hanem hús-vér emberek. Ezt kérem, ne feledjük. Erre való emlékezés nem demolesz- tálása a szabadságharc emlékének, hanem csak ragaszkodás a tényékhez. Higgyük el, a valóság, a történelem sokszor még színesebb és - ha úgy tetszik felemelőbb is - a mesénél, legendánál. Próbáljuk lehántani a rárakódott salakot a történtek vázáról, mert ezzel ápoljuk leginkább a szabadságharc emlékét! Az igazságnak sok arca van. A közeli Gyöngyösön a forradalom első hírére közel 1400 férfi jelentkezik a nemzetőrök sorai közé. Ez az akkor 15 ezres város fegyverfogható férfi lakosságának közel a fele. Viszont azt is tudni, hogy amikor aztán tényleg menni és tenni kéne, még kétszáz embert sem tudnak kiállítani, pedig a környező falvak népét - sőt Uram bocsá’ a zsidókat! - már pénzért is megfogadnák. Melyik kép az igaz! Meg lehet-e említeni az egyiket a másik nélkül? Tudnunk kell, hogy a kor embere sem született mártír, hős. A körülmények tették a legjobbakat, vagy a „legpechesebbeket” azzá! (Lásd az aradi vértanúk.) Remélem, a mai történeti emlékülés közelebb hozza hozzánk is ezeket az eseményeket, ezeket az embereket! Tartalmi szempontból a konferencia anyaga két részre bontható. Az első négy előadó - kivétel nélkül hadtörténészek -, a tavaszi hadjárat katonai eseményeit mutatja be. Nyilván a helyszín és az időpont miatt is középpontba állítva a Hatvan környéki eseményeket és Gáspár tábornokot, a hatvani győzőt. A második etapban a hevesi, nógrádi, gömöri eseményekkel ismerkedhetünk meg. Ennek a résznek külön érdekessége, hogy a kor emberének belső vívódásához is közelebb jutunk egy ismert egri tábornok, Lenkey János életének válságos pillanatai, valamint a szabadságharc lengyel katonáinak emlékiratai által. Ezek az előadások talán az adott kort még életszerűbbé, életszagúbbá tehetik. A szépszámú érdeklődő mellett is, a mai történeti emlékülés akkor tölti be hivatását, ha még szélesebb körbe eljuthat az anyaga. Ezért szeretném a hallgatóság figyelmét már most felhívni arra, hogy még ez évben a Hatvány Lajos Múzeum tervezi a konferencia kibővített anyagának kötetben történő megjelentetését. Mind a konferenciához, mind a készülő kiadványhoz a megyei múzeumi szervezet mellett Hatvan Város Önkormányzata adott értékes erkölcsi és anyagi támogatást, amit ezúton is köszönök. Még egy társintézménynek és vezetőjének lettem ma - egyébként már sokadszor - lekötelezettje, az Ady Endre Városi Könyvtárnak, mely a helyszínt biztosítja az emlékülés megtartásához. Nem ez a konferencia - sajnos — az első, ahol azzal zárom mondandómat, hogy remélem a következő ilyen nagy rendezvénynek már a saját múzeumi 6
