Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
Miután a Lenkey-század hazaszökött, Lenkey parancsot kapott, hogy hozza vissza a katonákat. Nem így lett, hanem melléjük állt, s vállalta egy szökéssel járó kockázat minden esélyét, mert ilyen esetekben a haditörvények szerint megtizedelték az alakulatot. Ez egy újabb érdekes momentum a személyét illetően, mert rendkívül rapszodikus, mondhatni kiszámíthatatlan jellemet takar, akit ilyen kivételes történelmi, katonapolitikai helyzetben nem a józan ítélőképessége, hanem vélhetőleg a hazafias érzülete vezérelt. A történet ismert, sikerrel hazatértek 1848. május 28-31. között. A három nap alatt mintegy 130 km-t tettek meg, amely nem mindennapi menetteljesítmény volt a korban.28 Mi lehetett az oka, melyek voltak azok a momentumok, amelyek Lenkeyt egy olyan döntéssorozat irányába vitték, amelyek a kívülálló szemében illogikus lépéseknek tűnnek? Először is részt vett a császári hadsereg tisztjeként egy osztrákellenes tüntetésen és temetésen. Másodszor, amikor ezért megfenyítették, rögtön félreállt, s a nyugdíjazását kérte. Harmadszor, amikor az elszökött század után küldték, ő katonáival hazatért s vállalta a szökéssel járó kockázatot. Nem tudjuk, viszont lehet egy közös gyökere a váratlan döntéssorozatnak. Bár a Monarchia távoli szegletében szolgált hosszú ideje, már 26 éve állt az osztrák hadsereg kötelékében, de mindig külföldön, nemzetiségi környezetben, ahol felismerhette, hogy az ő szerepe csak a rabtartók kiszolgálása. A cselekvéssorozat első lépésétől jellemzi őt, hogy az érzelmeire hallgat, szimpatizál a lengyelekkel, mert őt is áthatják a hazafias érzések. Majd amikor ezért a nyilvános osztrákellenes közszereplésért megfenyítik, hirtelen támadt elkeseredésében sértődötten a nyugdíjazását kéri. Végül, amikor a szökött katonáival tart, egy rendkívüli kockázattal járó, vakmerő lépésre szánja el magát. Lenkey János döntéseiben az egyértelmű, hogy a szubjektumnak meghatározó szerepe van. Ezért fordul elő, hogy Lenkey lépései a várható következményeivel, illetve az őt ért sérelmekre adott reakciói nem állnak arányban. A bravúros szökés után a az uralkodó által kinevezett magyar kormány nehéz helyzetbe került, de a megyék és a közvélemény nyomására nem állították hadbíróság elé, hanem a délvidéki rácok ellen küldték Lenkeyt és a századot. A szökés elképesztő népszerűséget eredményezett, s Lenkey politikai és közéleti szereplésének csúcsán volt, de ő ezt nem tartotta elegendőnek, ennél többre vágyott. Hazatérése utáni első megnyilvánulásait, nyilvános közszereplését jellemezte egyfajta teatralitás. Kovássy Albert honvéd százados jegyezte 28 A század sikeres szökését és gyors átkelését a Kárpátokon egy, a forrásokban Druzbaczky, Druzbáczky György, Drusbáczky György, illetve Druzsbáczky György néven említett domo- kosrendi szerzetes segítette, akinek a szerepét a Lenkey-század sikeres hazajutásánál alig ismerik. - JÓKAI Mór-BRÓDY Sándor-RÁKOSI Viktor, 1898. 74.; KIS-VÁRDAY Gyula, 1933. 131-139.; HALÁSZ Antal, 1941. 86-87.; NÉMETH Kálmán, 1943. 464. 90
