Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

tekintélyt adjon a frissen kinevezett fővezér személyének. Bem kitüntetésének indoklásában az erdélyi hadjárat, Damjanichéban délvidéki győzelmei és Szolnok bevétele szerepeltek. A kitüntetéseket Kossuth személyesen tűzte fel március 9-én Vetter, Görgei és Perczel mellére, majd ezt követően Mészáros adta át a kitüntetésről szóló okleveleket, illetve Vetter és Perczel kinevezési okleveleit.37

Vetter személyével egyetlen, ám annál fontosabb probléma volt. Nem volt népszerű a hadsereg körében. Görgei 1848-1849. fordulóján tanúsított bizonytalankodása miatt volt róla rossz véleménnyel, s e véleményének ezt követően Klapkához, Szemeréhez, Kossuth-hoz és Damjanich-hoz írott leveleiben is hangot adott. Damjanichnak volt már Vetterrel egy összetűzése 1848 november elején, a strázsai szerb tábor bevétele után, amikor Vetter megrótta Damjanichot egyes alakulatok túlzott kíméletlensége miatt. Klapkának és Aulichnak, tudomásunk szerint, nem volt ilyen kifogása Vetter ellen. A táborból Debrecenbe érkezett Asbóth Sándor őrnagy viszont egyenesen úgy nyilatkozott Hunfalvy Pál képviselő előtt, hogy „Vetter áruló lesz, tudja azt a sereg, tudja különösen Steinről, kit már Vetter a komáromi várnak parancsolójává nevezett ki. A hazának elárulása ezentúl rendszeresen fog menni”. (Stein Miksa alezredes volt ekkor Mészáros Lázár hadügyminiszter segédüsztje és a hadügyminisztérium vezérkari osztályának tényleges irányítója). A hírről értesülve Damjanich is kitört a kinevezés és Vetter személye ellen, de amikor arról értesült, hogy megkapta

37 KLÖM XIV. 607., 615-616., 625-626., MÉSZÁROS Lázár, 1S67. II. 195-196. (tévesen azt állítja, hogy Guyon is jelen volt az ünnepségen); HUNFALVY Pál, 1985. 221-222.; VUKO- VICS Sebő, 1982. 11-12. és 33. (Ebből derül ki, hogy Guyon csak az érdemrend kiosztása után érkezett Debrecenbe); BEKS1CS Gusztáv, 1883. 111-112.; GÖRGEY Artúr, 1988. II. 433-434.; JÓKAI Mór, 1980. III. 104-105. (1849.); 1989. 2/B. 225-230. (1850.), 1975. VI. 9-14. (1861.) Ez utóbbi helyen tévesen azt állítja, hogy Klapka és Mészáros is megkapta az érdemrendet, illetve, hogy Guyon és Kiss Ernő személyesen vették azt át; noha az elsőhöz fűzött jegyzetben maga is megemlíti, hogy Kiss nem volt jelen a kitüntetés alkalmával). Szintén elég valószínűtlen elbeszélést közöl - Görgeire hivatkozva - GÖRGEY István, 1888. II. 9. VETTER Antal emlékiratai 47. f. pontosan számol be a történtekről, s megjegyzi, hogy ennek az érdemrendosztásnak nagyobb hadi sikerek után kellett volna történnie.

22