Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Csiffáryné Schwalm Edit: A Heves Megyei Múzeumi Szervezet új kiállításáról

A székesegyház - asztalosremeknek készült - makettjával szemben pedig az egerszalóki kálváriacsoport foglalja el méltó helyét. Egerben és környékén számos búcsújáróhely alakult ki. A messzi földre eljutó zarándokok pedig számos európai kegyhely kultuszképét, illetve annak megszentelt mását hozták magukkal búcsús emlékként. A szentképhdtuszt, búcsújárást bemutató termünkben többek között a nagyszombati jezsuiták kegy képének mása, a máriazelli kegyszobor festett mása is helyet kapott. Az igen változatos, különleges technikával készült apácamunkákat először mutatjuk be állandó kiállításon. A harmadik emelet utolsó tenne a bélapátfalvi keménycserépgyár termékeivel fogadja a látogatót. A XIX. század elején alapította Hüttner József és 1927-ig működött. Az 1846-ban rendezett III. Iparműkiállításon már sikerrel szerepeltek a termékei. A korai edények formája egyszerű, díszítése a bécsi szalagdíszítés, kobaltkék festéssel, valamint a szőlőleveles minták zöld és kék színben. 1850-től 1866-ig Földváry Sándor a gyár bérlője, akinek működése idején alakult ki a magyaros virágos stílusnak egy sajátos formája, amelyet mázfeletti eljárással, Finom porcelánfestékkel készítettek a festők. 1867-től Dubrovszky Sándor kezébe keiül az üzem, s ez a közel három évtized az apátfalvi stílus kifejlődésének időszaka. Áttérnek a mázalatti festésre, és kialakítják a sajátos, népies keménycserép festési módot. A rózsákból, szőlőfúrtökből, madárból és virágokból összeállított díszítmények megszámlálhatatlan változatban készülnek. A XIX. század végétől a kézi festés helyett a sablonnal való díszítést is alkalmazzák. A század utolsó évtizedétől egymást váltják a bérlők. A millenneumi években újra feivirágzik a gyártás, s több világkiállításon is elismerést szereznek. A felirattal, évszámmal ellátott, díszes kulacsok, korsók, dohánytartók ajándéknak készültek, s egy-egy család megbecsült emlékei voltak. A XX. század elejétől ipannűvészek által tervezett tárgyakat is készítenek. Az apátfalvi stílus rózsás kompozíciói mellett így tűnhetnek fel porcelánhoz hasonló kőedények, szecessziós stílusú tálak, valamint stilizált „matyós" motívumok, melyek már a polgári népies-iparművészeti igények, a „magyaros" ízlés kifejezői.