Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

elmúltával felesége betegsége válságosra fordult. Ekkor Krakkóból hozatott orvost, de ő sem tudott, a bajon segíteni. Egyéves; gyászidő leteltével, 1592-ben újra nősült. Erdélyi középbirtokos., Gerendi János tordai főispán lányát, Annát vette feleségül, akitől három fia született: György, Zsigmond és Pál. A közélettől nem vonult vissza. 1593-ban Fülek, Szabadka és Szécsény visszafoglalásában részt vett. 1594-ben Túránál a törökök felett aratott nagy győzelemnek is részese. 1596-ban ott volt Hatvan visszafoglalásánál, a mezőkeresztesi csatában nem volt jelen. Rezidenciája a. szerencsi várkastély, de főleg az építkezések miatt sokszor utazott Munkácsra. Mivel 1595 óta Ónod várának uradalma is zálogként, a kezén volt, ott is. gyakran megfordult. 1595-től a királyi tanács tagja. 1596-ban második feleségét is elvesztette. Egyéves; gyászidő elteltével, 1597-ben harmadszor is megnősült, az 1593. körül elhunyt Csapi Kristóf özvegyét, Thelegdy Borbálát vette feleségül. Tőle gyermeke nem született, de mostoha gyermeke gyámjaként megszerezte Eszeny és Parno uradalmainak a jövedelmét, kiváltva a kincstár kezéből. Ezután a vagyongyarapítás újabb nagy korszaka következett. 1598-ben a szendrői vár tartozékaiból három falut kapott meg zálogként (a törökellenes hadjáratok részére Miksa főhercegnek adott kölcsönök fejében). 1599-ben Tarcal zálogként valói megszerzésével a hegyaljai bortermelés, nagyobb része már a kezén. volt. 1601-ben a szendrői uradalom, nagyobbik felét bérelte már (Gömör, Edelény, Pelsőc, Sáp, Visnyó, Vámos, Pálpátfalva, Arnót). 1601-ben Janus osztrogi hercegtől megvásárolta a makovicai uradalmat, Zboró várközponttal. Itt Sáros megyében, a, lengyel határ mentén politikai szempontból eszményi helyen szerzett birtokot, amely már örökös tulajdonába került. 1598 őszén Basta hadseregének magyar katonái felett parancsnokolt, 1599-ben Forgách Zsigmonddal együtt a Felső-Részek hadfogadó. bizottságának a vezetője. A Magóchy fiúk gyámságának feloldásával Torna megye főispánságát elvesztette, a borsodival kárpótolták. 1601-ben az eperjesi helytartói törvényszék tagja. A XVII. század legelején a királyi udvar részéről megindított, a magyar arisztokrácia vagyonának megszerzése céljából koholt koncepciós perek ellene sikertelenek maradtak. Mégis 1602—1605 között a politikai, katonai élettől visszavonult, 1604-ben még az országgyűlésre sem ment el. 1604 végén találkozott Bocskayval Kassán, ezt követően Csáky Istvánnal, Erdély volt főkapitányával együtt közvetítő szerepet vállalt Bocskay és Basta között. Majd 1605 áprilisában Homonnay Bálinttal és Barcsai Jánossal Báthory István országbíróhoz utazott egyezség kötésre. Még a tavasz folyamán Bocskay őt és Csáky Istvánt magával vitte Erdélybe. Úgy tűnik, hogy Csáky Bocskaynak a katonai helyettese, Rákóczinak pedig igazgatási szerepet szánt. Csáky 1605 s.zeptemberi halálával a rendek Bocskay kívánságára Rákóczi Zsigmondot Erdély kormányzójává választották. Kormányzói szerepében adminisztratív jellegű munkát végez katonai vállalkozásokban is (az utolsó Habsburg kézen levő vár, Déva bevételénél, a tatár hordák megfékezésénél stb.). A számára idegen környezetben feltalálja magát. A fejedelem akaratát óvatosan, de mindenben érvényesíti. Bocskay váratlan halála után az országgyűlés;, Bocskay végrendelkezése ellenére nem Homonnay Bálintot, hanem. Rákóczi Zsigmondot