Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

Törvénykezésben erre másutt nincs példa. A császári udvar is felismerte Eger kulcshelyzetét; 1569—84 között a kerületi főkapitányság főépíté­szének. Ottavio Baldigara-nak a székhelye hivatalosan Eger volt. Bal­digara utódja, Paulo Cattaneo> főépítész (1584—1600) széíkhelye viszont már Kassa. 1564-től Eger elestéig (1596) a végvárak ÉNy-i láncolata Gedő és Ónod között katonai szempontból közvetlenül Eger alá tarto­zott: Gedő, Ajnácskő, Somoskő, Sirok, Szarvaskő, Noszvaj, Diósgyőr, Ónod. (2. kép.). E váraik kapitányait a király az egri főkapitány ja­vaslatára nevezte ki vagy bocsátotta el. Felső-Magyarország végvári rendjében a várak e csoportja tehát külön alegységet képzett; sajnos e témának cikket még senki nem szentelt, teljesen feldolgozatlan. Igen szűk szakmai berekben is alig ismert néhány alárendelt vár kapitányá­nak a neve és egri vonatkozása. Ezek alapján elmondható, hogy az egri vár katonai helyetteseit nevezték ki több esetben valamelyik alá­rendelt vár kapitányává (pl. Nyári Pál idejében Pásztohy Gergelyt Szarvaskő kapitányává), másrészt a leváltott, illetve leköszönő kapitá­nyokat Egerbe hozták, ahol helyettesi funkciót töltöttek be. Például Dé­des' hős védője Bárius István volt először Ungnád katonai helyettese, majd Gedővár volt kapitányát, Simon Antalt nevezte ki 1575-től he­lyettesének. Az Ungnád Kristóf által Somoskő kapitányává tett Fodo­róczky Miklós korábban Egerben lovastiszt. 1576-ban Kékkő és Divény elestét látva gyáván feladta a várat és; Egerbe futott, ahol bebörtönöz­ték, vád alá helyezték és csakhamar meghalt. — Előfordult, hogy va­lamelyik kisebb véghely várnagya Egerben udvarbírói (provizori) tiszt­séget vállalt, így került Csömöri Kövér Ferenc diósgyőri várnagy 1577­ben Egerbe. Eger kapcsolata, természetesen nemcsak a neki alárendelt várakra terjedt ki. Maga a főépítész, Ottavio Baldigara még fivéreinek a mun­káját is ellenőrizte (Szatmárban). helyettese Egerben. Stella Kristóf építési felügyelő pedig 1585-től szintén több vár munkáit ellenőrizte. 1590-től 1595-ig pedig Szendrőről irányította az egri munkákat is. — A német vezetés jó szemmel nézte, ha többségben, német őrséggel meg­rakott Szatmárból, Tokajból vagy Szendrőrő'l került Egerbe új provizor. Szendrő várának főkapitányi tisztét pedig a bécsá udvar a legjobb „is­kolának" tartotta egy jövendi egri főkapitány számára. Kolonicsi János Bertalan. Rákóczi Zsigmond, Nyári Pál korábban Szendrőn voltak fo>­kapitányok. Eger távolibb végvári kapcsolatai a püspökség, illetve a vár bir­tokai egy részének igen távoli fekvéséből is következtek. (Például Zemp­lénben. Borsod megye távolabbi részéin. Tiszántúlon voltak várbirto­kok.) Ez a körülmény és az egri püspökség egyházi tizedeinek és a káp­talani negyedek dézsmáinak behajtása ÉK-Magyarországot behálózó gazdasági és, fegyveres szervezet fenntartását követelték meg. Érdekeltsé­gük volt Debrecenben, Szegeden, Pest és Solt megyékben (arnely me­gyék alispánjai, szolgabírói is Egerben laktak). Az adók fegyveres, be­hajtásától a törökökön való rajtaütésekig és az alárendelt várak lovas­ságával szervezett megtorló akcióktól a kerületi főkapitány utasítására történő összehangolt hadműveletekig a katonai vállalkozások sokszintű formáját ismerték. Felső-Magyarország végvári rendszerében a Haditanács Egernél egy várat tartott jelentősebbnek, Szatmári, amely sarokpont a királyi Ma­gyarország, a török hódoltság és Erdély között. Nem véletlen, hogy Szatmár ötszögű alaprajzú füles bástyás erőddé átalakítása már 1569—73

Next

/
Oldalképek
Tartalom