P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra
csíkszürők, tálak, tányérok kerültek. Az edénysorok közzé zsindelysorokat tettek, hogy több sor férjen és biztonságosabban álljanak a sorok. Végül rossz edények cserepeivel becserepezte a kemencét. Ezután következett a tűzgyújtás. Az edények felmelegítését csendes tüzeléssel kezdték, ehhez gyertyán, tölgy és nyárfa volt alkalmas. A fazekasok kölcsönösen segítették egymást a festésben és az égetésben. Általában ketten, hárman összefogtak, és egymás segítségével égették ki az edényeket. Az égetésnél segédkezők kosztot kaptak, az első világháborúig még egy-egy szép edénnyel is megköszönték szívességüket. Égetés után, amikor annyira kihűlt az edény, hogy meg lehetett fogni, kiszedték a kemencéből és fajták szerint külön rakták. Ezután következett a mázolás. A glétnek nevezett mázat egyharmad kvarcból, ezt békasónak nevezik, és kétharmad ólomoxidból állították össze, amit Selmecbányáról vagy Körmöcbányáról szereztek be. A mázolás úgy történt, hogy a kézben tartott edényt egy bögréből mázzal leöntötték. Egy kemence edényhez 24-25 kg máz kellett. A mázolás utáni kemencébe rakás még az első berakásnál is kényesebb volt, mert helytelen berakás esetén az egész munka kárba veszhetett. Úgy kellett behelyezni az edényeket, hogy megfelelő távolság legyen közöttük, össze ne érjenek, mert az égetés során a máz ráégés előtt megolvadt, így az edények könnyen összeragadtak, pecsétesek lettek. A második égetést mindig esti időre, éjszakára hagyták. Ennek az volt az oka, hogy a mester ilyenkor belátott az edények közé és így figyelemmel kísérhette a folyamatot. A jó fazekas az izzó anyag színéről meg tudta állapítani, mikor kész az edény. A tüzelést akkor kellett abbahagyni, amikor a kemencébe fehéren izzott a tűz. A hagyomány szerint a lévárti fazekasok a XIX. század elején áttértek a &«pakészítésre. Ekkor a Szepességből, Szomolnokról szászok jöttek a faluba a fazekasokhoz, hogy készítsenek számukra égető edényeket a rézolvasztáshoz. Ennek az volt a magyarázata, hogy a falu határában tűzálló samottos agyagot találtak.
