P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)
Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra
Díszítésüket vonalak alkották, amelyek satírozottá tették a peremet, az öbölrész középen csillag, forgó kerék, koncentrikus körök, csigavonal jelent meg. Kedvelt volt a tarkás alap, ezt úgy állították elő, hogy a vörös vagy barna edényre egy marok fehér kaolinos zsúppal ráfröcsköltek. A fröcskölt díszítést tovább gazdagította, ha sót vagy vizeletet kevertek bele, így erezettség alakult ki. A tálak közül legszebb a lakodalmi leveses tál volt, amelyet rózsák díszítettek, de előfordult itt is a papír minta. A serpenyő csak belül volt mázas, a XX. század elején azonban kívülről is bevonták barna és zöld mázzal. Fedő is tartozott hozzá. Két formája volt, a lábas serpenyőnek oldalt füle volt, a dudus serpenyői nyéllel látták el. Ebben az edényben is sütöttek. Sütőedény volt a cseréptepsi, amely belül mázasán készült. Két tepsit összefordítva, parázzsal körülrakva a szabadtűzön való sütés edénye volt. A korsó alakú bütykös és a szélesebb szájú kanta tartozott még az általános mellétéi edények közé. A melléteiek a saját edényeiket magyarosnak tartották, míg a süvéteieket tótodnak mondták A mellétéi motívumok finom hajlású vonalakból, növényi, állati elemekből állt össze. A mezőtúri és tiszafüredi kerámiákról merítették - mondták a fazekasok. Véleményük szerint a mezőtúri madarakat, szarvast, állatokat a süvéteiek is igyekeztek utánozni, amely szerintük nem igazán sikerült. Úgy vélték, hogy ennek titka van, hogyan kell készíteni, és ezt a mellétéi fazekasok nem árulták el. A melléteiek áprilistól októberig járták Gömör megye városait és falvait, amelyek közül Rimaszombat, Tornaija, Csernek, Rozsnyó, Pelsőc, Dobsina, Putnok vásárain mindig lehetett mellétéi edényt kapni. De távolabbra is mentek, eljártak Szepes, Torna, Sáros és Borsod megye falvaiba is. A tejescsuprok mindenütt kelendőek voltak. Szekerük különbözött a dereski és lévárti vándorárusokétól. A melléteiek deszkából készült magasítót használtak két oldalt és hátul, míg elől csak fele olyan magas volt a szekér. Ez azért alakult ki, mert Mellétének nagyon rossz útja volt, amelyen szinte csak üres szekérrel lehetett más faluba eljutni. Ezért ők egy-egy útra kevesebb edényt, csupán
