Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
a Déri térre, a már ott levő négy hatalmas szobra és négy domborműve mellé szánta Arany-szobrát - megelégedetten mondta: „Csak jó szobor ez." Medgyessy Arany János-portréja egyfajta hadüzenet az akadémikus, magyarkodó költőfelfogásnak. Az egyszerű, szinte puritán embert mutatja be, aki néphez kötődésével, külső és legfőképpen belső hasonulásával válik naggyá, ,„ércnél maradandóbbá". Nincs rajta egyetlen felesleges vonás: leegyszerűsítetten, keményen, pátosztól mentesen formálta meg a két művész: a mester és tanítványa a maga Arany János képét. Hogy teljesen Medgyessy-szobornak érezzük, az Medgyessy művészi és pedagógiai nagyságát bizonyítja. Ez volt egyébként utolsó debreceni útja, amelyre Tóth Endre szép verse is emlékeztet. Egy hetet töltött itt Máriával, az Aranybikában. Végigjárta minden kedves városrészét, s meglátogatta barátait, pl. Holló Lászlót, Koczoghékat, részt vett az 1957-es őszi tárlat megnyitóján is. Ekkor ajándékozta a Városi Tanácsnak harminchárom terrakottáját, amelyet a város kiviteleztctett. „Szívemben még ma is debreceni diáknak érzem magam" - nyilatkozott a debreceni sajtóban a 76 éves Mester/" Még életében, 1957 nyarán megnyílt állandó kiálítása Hódmezővásárhelyen. 1958. június 20-án halt meg a MÁV kórházban. Temetésén a hivatalos Debrecen méltó módon képviseltette magát/' 8 Medgyessy 1945-58 közti működését elemezve, ki kell emelnünk tiszteletadását a magyar irodalom legjelesebb alakjai előtt. Ady - Móricz - Petőfi - Arany - Veres Péter - Csokonai tervei, szobrai - a már meglévő Tóth Árpád-relieffel együtt kellő tárgyi bizonyítékát adják szándékának. A város, amit tehetett ebben a nehéz időszakban, mindent megtett, hogy a tervek megszülessenek. S ezt a szobrász, többé-kevésbé látta is, el is ismerte, kivéve a Csokonai-síremlék kudarcát, amit sosem hevert ki. Keserűen írja az ötvenes években : ,, . . . Most is bosszankodom, hogy nem csináltatták meg velem a Csokonai síremlék női alakját. Tudtam volna belehozni ismeretlen, új szépségeket. ,m A Petőfi-szoborügy kapcsán is sokszor szidta Debrecent, de megjegyzései inkább csipkelődő, kötekedő, mint bosszús hangulatúak: „Már a harmadik Petőfi-szobrot csinálom. Az elsőn, amiről fénykép is van, amit ismernek és elfogadták, már rég túl vagyok. Most készül a negyedik változat, 1/3-os minta, a végérvényes, amit fel lehet nagyítani. így szokott a szobor fejlődni. Egyelőre ezt nem fényképezem, hanem csinálom. Ne mutogassuk a hadvezért, amíg szopik . . . De leglassabban halad a városi tanács Debrecenben. Hiába jajgatok, hogy ne halogassák a megbízást. Mindjárt itt a tél. Lefagy a munka. Tavaszig akkor semmit sem lehet csinálni. Azt hiszik, úgy készül, mint a fonatos. Öt perc alatt. . ."''" JEGYZETEK 1 Az adatok jórésze Sőregi naplójából származik. 2 Sőregi János: A debreceni művésztelep (DKK. 1947. 47. évf. 29-31. p.) A levél és a kérdőív irattári száma: 1946/38. DM. sz. E témát feldolgozta: Sz. Kürti Katalin: Képzőművészeti élet Debrecenben 1945-51. között c. cikke (DMÉ. 1972. 306-13. p.). 3 Ld. a „Tiszántúli Népszava" 1946. nov. 19-i (263. sz. 3. p.), „Néplap" 1947. jan. 8-i (5. sz. 3. p.), „Tt Népszava" 1948. jan. 8-i (5. sz. 3. p.) híreit, valamint Juhász Géza levelét: OSZK IOO
