Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)
Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása
hon". 50 A fiatal író véleményében bennefoglaltatott az otthoni hangulat, a festőkollégák megoszló véleménye külföldre szakadt nagy honfitársukról. Munkácsy ezek ellenére, vagy épp ezek miatt, egyre több jelét adta hazája és a kinn élő magyarok iránti ragaszkodásának. Rendszeresen támogatta az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatot, és így köszönte meg annak aranyérmét 1888 decemberében : ... minek aranyat költeni egy vén veteránra, mint én, figyeljétek az ifjúságot. Ő maga jó példát mutatott. Említettük már Rippl-Rónai József irányában megnyilvánuló segítőkészségét. Erre példa két levele is 1888ból, amelyekben a fiatal Rippl-Rónait - fiatal hazánkfiát, ki Párizsban küzd a kegyetlen sorssal - ajánlotta a Képzőművészeti Társulat figyelmébe. 51 Kérte, vegyék át és terjesszék az ő L/szZ-arcmása után készített rézkarcát. Zichy Mihály utódaként Munkácsy volt a Párizsi Magyar Egylet elnöke. 1888-89-ben az osztrák-magyar képzőművészeti szakbizottság elnökeként nagy szerepe volt abban, hogy méltóképpen szerepeljen Magyarország a párizsi világkiállításon. Emlékezetes volt az a fogadás, amelyet a nyolcszáz főnyi magyar küldöttségnek adott abból az alkalomból, hogy nagydíjat kapott a Philadelphiából áthozott két Krisztus-képre. 1890 és 1891 őszén hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott. 1890-ben jelent meg a szabadságharc évfordulójára az Aradi vértanúk albuma, többek között Munkácsy és Zichy illusztrációival. Munkácsy Bécsből érkezett (ahol mennyezetképét helyezték el), s előbb Aradon, majd Pesten ünnepelték. Sorra látogatta Zala György, Stróbl Alajos, Vastagh György szobrászműtermét, s látogatást tett Than Mórnál, Lotz Károlynál, Aggházy Gyulánál, Margittay Tihamérnál, Deák-Ébner Lajosnál. Jókai bemutatta neki vejét, Feszty Árpádot. Október 11-én Munkácsy tiszteletére estélyt rendezett az Országos Kaszinó, ahol Wekerle Sándor és Jókai Mór köszöntötte a festőt. Ő válaszában örömmel szólt a magyar művészet felvirágzásáról, az aradi emlékszoborról, a készülő Arany János-emlékműről. A művészestélyen mindenki üdvözölte, barátja, Szana Tamás hangot adott a távollévő Zichy iránti tiszteletének is. Amikor a lapok kifogásolták, hogy miért csak Munkácsyt ünnepelték az Aradi vértanúk albumának kiadásakor, Zichy Mihály ezt írta Pétervárról Bodányi Ödönnek 1891. május 30-án: „Veszedelmes dolog két művészt párhuzamba állítani. Engemet Munkácsyhoz valóságos barátság köt, én nem a vakon elfogult, de Munkácsy tehetségének annál őszintébb tisztelőihez tartozom. Mi könnyen és mily nagy bajt okozhatott volna az Ön tárcája, ha nem éppen egy Munkácsyval állít szemközt. Munkácsy még alig született, mikor már engemet a sors eltávolított hazámtól. ...Eltávolítva hazámtól, csak azt tartom szemem előtt, hogy nemzetemnek szégyenére ne legyek. Ezt a szent kötelességet teljesítettem." 52 Mint tudjuk, a honfoglalás témáját még 1882-ben vetette fel Jókai Mór. Munkácsy 1890-től már foglalkozott a tervvel, könyveket kért Szendrey Jánostól, majd 1891 szeptember-októberében bejárta az országot: modelleket, kosztümöket, kellékeket gyűjtött. Titkára, Écsy Ferenc József festő és fényképész kísérte el, rendre fényképezte a Munkácsy kívánsága szerint beállított modelleket. Mindenütt lelkesen ünnepelték, Bánffyhunyadon pl. élőképpel emlékeztették Krisztus Pilátus előtt című festményére. Szegeden látta Balázs Sándor-Szigligeti Ede Sztrájk című színielőadását, s a helyszínen lelkesen gratulált a társulatnak. Az eredeti költemény írója, Coppée már régóta látogatója volt párizsi szalonjának, s tőle már ismerte a La Gréve des forgerons (Kovácsok sztrájkja) című költeményét. Mégis a Balázs-Szigligeti-átirat ragadta meg, s 1892-től foglalkozni kezdett a Sztrájkkal is. 53 Először azonban a Honfoglalásba kezdett, s többszöri átfestés után, 1893 decemberében kiállította Párizsban, Georges Petit-nél. Ekkor írta Szmrecsányi Miklósnak, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkárának: ... végre valahára Árpád útban van. Reménylem, meg fogja még egyszer hódítani Magyarországot, könnyebben, mint Párizst, mert itt bizony nehéz volt a győzelem, de mégis megvan, mert kétnapi kiállítás Georges Petit-nél valóban fényes elégtételt nyújtott minden fáradalmamért, és most igazán örülök, mert e két nap igen élénken emlékeztetett a pilátusi napokra?* Közben a Krisztus-képek variációin dolgozott, részlettanulmányait készítette készre, eladásra, kiállításra. A Golgota Kálvária-részéről festett pasztell- és olajképeket. Szánalmas töredék lett az Andrássy grófok terebessi kastélykápolnájába készített Szent asszonyok a kereszt alatt (1895). 1894 tavaszán befejezte az Ecce homo nagyméretű színvázlatát, amelyet kiállított egy jótékonysági társulat tárlatán. Féltékenykedő feleségének így írt 1894. május 30-án: Utolsó pillanatig a Krisztusomon dolgoztam, mely ki van állítva. Valóban jól hat, jól van kiállítva. De hogy a szent atyák társaságát gazdagítsa, azt alig hiszem. Az első napokban, szombaton húszan nézték, másnap százan és azóta nem tudom. Ugyanekkor Wanamakernél ebédelt, s megkérdezte, vajon azt hiszi-e, hogy Amerikában az üzleti élet nemsokára jobbra fordul? Azt felelte, hogy a várakozásban még rosszabbra fog fordulni.. , 55
