Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
E. Csorba Csilla: „Nem vén az, csak öreg”
sötétít a Rahl-iskola modora; a fotográfia az oka, hogy az orr szélesebb, a szemek kisebbek, mint a valóságban voltak..." 25 A RÉTI-FESTMÉNYEK SORSA A Janus Pannonius Múzeum Jókai-portréja az első két fotón látható vonásokat dolgozza fel, a képkivágás is azonos. Az arc kissé elnagyolt, széteső, a zöldes-barnás, szinte monokróm színezés a fotó színvilágára is utal. A 85,2x70 centiméteres, jobboldalt Réti 1899 szignóval jelzett festmény a jelentős gyűjtő, dr. Tompa Kálmán tulajdonából került a pécsi múzeumba. Korábban szerepelt az 1957-es Réti-kiállításon, azt megelőzően az 1899. évi téli tárlaton is. Vajon 1899 és 1957 között milyen utat járt be, hány tulajdonost látott? Valamivel jobban sikerültnek tűnik az 1925. évi, Az Est Hármaskönyve 26 képmellékletének VI. tábláján közölt Réti-festmény Jókairól, amely nem azonos a Janus Pannonius Múzeum festményével. Az író öltözete a két képen megegyezik, ülő helyzetű testtartása kissé jobbra dől, karja, jobb kézfeje is látszik. Tekintete fáradt, barátságos, azaz a harmadik fénykép beállítását követi. E festmény holléte ma nem ismert. De hogy kerülhetett az eredetileg feltehetően Jókainak készülő portré Tompa Kálmánhoz? Feltételezésünk szerint, bár az író halála után a kedvelt festményt az özvegye örökölte, aki hivatalosan átadta a Petőfi Társaságnak, de facto azonban magánál tartotta. Angliába költözésekor a képet nem vitte magával, Elnök utcai házában helyezte el. Magyarországra valószínűleg már nem térhetett haza, majd 1947-ben meghalt. Ingóságainak, műtárgyainak egy részét a Révai Kiadóba szállították. Hogy milyen úton került az írók nagy barátjához, Tompa Kálmán orvoshoz? Nem tudni, mint ahogy azt sem, hogy a valószínűleg hasonló beállítású két másik kép létezik-e még valahol? Mostani kis dolgozatunk megírását az a régóta tisztázatlan kérdés indította el, hogy az 1912-ben készült Jókai-hagyaték átadási leltárában szereplő Réti István-festmény vajon bekerült-e a valóságban a Petőfi Társaság, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményébe, vagy az mindvégig az özvegynél maradt, majd a háború után eladásra került? A jelenleg Pécsett levő portrénak kellene a PIM-ben lennie, míg ami a PIM-ben található, az nem szerepelt a hagyatéki listában és később vásárolták meg elődeink? 25 JÓKAI Mór: Szerelem bolondjai. JMÖM, Bp., 1963. 193, 204., Bródy Sándor emlékezik arra, hogy a festményen az írónak éppen az orra nem tetszett: „a nagy költő nem tudott belenyugodni, hogy olyan vastag." In: BRÓDY Sándor: Jókai feje. 94. 26 Az Est Hármaskönyve, 1925. A százéves Jókai emléke.
