Szekeres Gyula: „AGJ VR ISTEN MOSTIS ILJ FEIEDELMET..." ( Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 3. Debrecen, 2004)

Euphemisticon

Péntek napja feltárta a magas Murány várát És már a te parancsaidat követi a hűséges Rattibor.

214 A Kárpátok Istvánt és csúcsaikat az égig emelve Összekapcsolják a magyar királyságot a szarmata tájakkal. Péntek új napján hódolt meg a magas Zólyom, És a kanyargós gerincek közé szorított Körmöcbánya. Itt főzi neked a hegyes Tauto a vörös fémet, Arannyá alakítva hozza neked ajándékát Midas. Péntek napja Tokajt a Ruberi fegyencháztól felszabadította,

215 Meglehet, megkésve, de meghódolva a tiéd. Most a Bodrog széles vizét a nyugodt Tiszához keveri. Most már szabad hegyeken át szabadon viszi vizét. Péntek napja visszaadta az újjáéledt Lippa várát, A thrák újból téged tisztel kétes engedelmességgel. Erényed elérte, hogy téged az ellenség is elismer És a mócok is visszatérnek a te zászlód alá. Phoebus, csillagok ura! Égnek királya és fénynek forrása így szeressen téged Daphnéd, így Délosod, És te, istennő, aki hajnali fénnyel ragyogsz, így szeressen a közelibb Mars és a te Cyprusod. Mindketten nyújtsátok Istvánnak derűt hozó arcotokat És adjatok nagylelkűen minden gazdagságot, istenek. Neki mindig nyújtsátok szerencsés fényeteket: Phoebus, te a napodat, te tápláló Venus, a csillagot Te babér-, te mirtuszkoszorút küldj fejére, Táncoljon szelíd hajában mindkét gyöngy. Ezekhez ráadásul járuljon a békítő olajág, És téged egyszerre ékítsen Pallas, Apolló, Venus." (Fordította Lévai László) Szilézia hercegség. Miután a rendek Bocskait 1605-ben fejedelemmé választották, utasította keleti hadosztályát, hogy Tokaj várát hódítsa meg. Czobor Mihály 1606. októberében rá is kényszerítette Ruber Györgyöt a vár megadására. Ekkor a vár már 21 hónapig volt ostromzár alatt, így - ahogy Istvánffy krónikája is beszámol róla - „...Ruber György parancsnok és katonái, ami lovuk csak volt, mind megették, de az éhségükben macskák és kutyák megevéséről sem riadtak vissza." Bocskai nemes személyiségét mutatja, hogy a vár megadását követően Ruber várnagyot a küzdelemben mutatott állhatatosságáért megdicsérve szabadon engedte. Ide lásd: DONGÓ Gy. Géza 1914. 100. p.; illetve ISTVÁNFFY Miklós 1962. 464. p.