Gilicze János: A földeáki Návay család története (Régi magyar családok 5. Debrecen, 2006)
A 19. század közepétől napjainkig. A Návay család idősebb ága - Návay László leszármazottai
bátyjáéval együtt kétszáz holdon újra közösen gazdálkodtak, mellette még a majorjuk helyreállított részén a szomszédoktól visszakapott eszközökkel. 1948-ban már megkezdődött a „mezőgazdaság szocialista átszervezése." 1949-ben megalakultak az első termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Rákosi „útmutatása" alapján meggyorsították a tömeges szervezést, ami a parasztság teljes „felszámolásához" vezetett. A Návay fivérek gazdasága nem illett a felvázolt jövőképbe. Birtokukból állami gazdaságot szerveztek. Návay Lászlónétno, Tiszaszentimrén, férjét pedig Kiskörén alkalmazták egy-egy hónapig a gazdaságok zökkenőmentes átállításának biztosítására, majd elbocsátották őket. Ezután a házaspárnak különváltak útjaik. Válásukban szerepet játszhatott a bizonytalan jövő, a nélkülözés és a kisemmizettség. A következő évek küzdelmeire így emlékezett vissza Návay Lászlói.™ fia, Kálmáni 38 : „Az államosítás idején hétéves voltam. Az államosítók 24 órát adtak az ingóságainknak elhozatalára. Amikor a falu megtudta, hogy mi történt velünk, lovas kocsikkal jöttek és segítettek a vagyonmentésben. Ami megmaradt nekünk a birtokból az ldb. igáskocsi, két ló és némi takarmány az állatoknak, melyet a faluba be tudtunk szállítani. A bútorokból jóformán nem maradt meg semmi. A faluban egy parasztcsalád fogadott be, és ez a család kapta meg a két lovat és a kocsit. Rozi néni a házigazda felesége látott el bennünket élelemmel és biztosította a szállásunkat. Egy éjszaka.. .férjét a községházára bevitték és agyonverték, mert bennünket befogadtak. 1949. december 24-én az éjféli vonattal jöttünk el, miután figyelmeztették édesapámat, hogy másnap reggel jönnek érte és elviszik. Az úti célunkat titokban kellett tartani, még én sem tudtam. Csepelre kerültünk, ahol Lakatos Ferenc édesapám volt gépésze fogadott be ideiglenesen, amíg lakást nem találunk. Feri bácsiék is szűkösen éltek, de a konyhában egy heverőt biztosítottak, ahová le tudtunk feküdni. Édesapámnak sikerült elhelyezkednie segédmunkásént a Csepeli Rákosi Mátyás Műveknél Feri bácsi segítségével. Szállásadónknál pár hónapot lakott, mivel a szomszédok feljelentették, hogy valakit bujtat. Én tovább maradhattam, mert azt mondták, hogy rokon gyerek vagyok. Ezután édesapámnak sikerült a Csepeli hév végállomáson egy használaton kívüli sertésólat rendbehozni, ahol éjszakánként egy rekamién meghúzta magát. 1950. június illetve júliusában Sípos István megtudta, hogy milyen körülmények között élünk, és felajánlotta lakásának egy szobáját, amely 16 négyzetméteres volt. Sípos István szomszéd birtokos volt. Csepelről átköltöztünk Albertfalvára és boldogok voltunk, hogy ismét együtt lehettünk.. .Miután megismertek és
