Granarium. Varga Gyula válogatott tanulmányai ( A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 57. Debrecen, 2004)

Varga Gyula válogatott tanulmányai - A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

aránylag olcsók voltak (3-400 Ft). Ezzel szemben a gőzcséplőgép csak abban az esetben volt kifizetődő, ha vele nagy mennyiségű gabonát csépeltek évente. így a régi nyomtató- és cséplőbandák helyén - azoknál sokkal nagyobb számban bércséplő vállalkozók munkásai jelentek meg, vagy pedig gőzcséplőgép társaságok alakultak, melyek lassan az egész országot behálózták. Lényegében ezek szorították ki a parasztság hagyományos magnyerési formáit, de ezáltal a parasztságnak egy nagyon fontos munkafolyamata kiesett a saját kezéből, s kapitalista vállalkozók ragadták azt magukhoz, s a paraszti gazdaság ezen a téren is a kapitalista konjunkturális tényezők kiszolgáltatottja lett. A géppel való csépeltetés elterjedésénél éppen a fenti okok miatt kettős fejlődési fokot kell megkülönböztetni. Az egyiken a járgányos cséplőgépeket találjuk, a másikon a gőzgéppel hajtott cséplőgépeket. Mivel az első kevésbé volt alkalmas bércséplésre, azt csak módosabb gazdák szerezték be, mellette tehát még tovább éltek az ősi magnyerési formák, s ezek egy-egy faluban csak akkor tűntek el fokozatosan, amikor valamelyik merész vállalkozó gőzcséplőgépet vitt a faluba. E kettős lépcső figyelembevételével próbáljuk nyomon követni a cséplőgépek hódító útját a parasztok között. A lóerővel hajtott cséplőgépről Magyarországon az első tudósítást 1836-ban olvashatjuk. Ez a gép a munkácsi uradalomban működött. De már korábban is dolgozott cséplőgép Lilien báró ercsi uradalmában, ezt azonban a kenyerüket féltő parasztok felgyújtották.

373 A torontáli lovrini uradalomban 1842-ben az akkor még itt dolgozó Vidats István szerelt össze egy Németországból hozott cséplőgépet, melynek ára 2700 Ft volt, s azt három ló hajtotta, 110-115 keresztet is kicsépelt naponta.

374 A kor jeles gazdasági írója, Galgóczy Károly 1843-ban Tamásiban (Somogy m.) Eszterházy Pál birtokán látott életében először cséplőgépet, s úgy tudta, hogy ekkor még négy cséplőgépnél nem volt több az országban.

375 1852-től kezdve megközelítő statisztikai adatokkal rendelkezünk. 1855-ban már kb. 400 lovas cséplőgép dolgozott, s ebből 160 Vidats gyárából került ki.

376 Az 1840-1850-es években elsősorban a nagy uradalmakban szereztek be cséplőgépet, ekkor még lovasgépet.

377 De a gyárosok ekkor már gondolnak arra, hogy kisebb, olcsóbb gépeket is készítsenek, kisebb gazdaságok számára.

378 Az 1850-es években már bércsép373 Stephens 1855-1868. I. 376; Sevin 1944. 216. 1838-ban már Sijj S. „pesti polgári erőművész" az Ismertetőben „többféle cséplő és nyomtató műszereit" hirdeti, melyeket ekkor még valószínűleg külföldről szerez be. Sevin 1944. 15. 1840-ben Pápán Tandl K. épít cséplő telepet. 314 Sevin 1944.216-220. 375 Gazdasági Lapok 1857. 507; Galgóczy 1855. 231; Gazdasági Lapok 1842. 579. 376 Galgóczy 1855. 231; Sándor Vilmos 1962. 407-442. 377 Galgóczy 1855. 212-219. - Ugyanakkor Visontai Kovács László pusztagyörki tudósítója írja: „Eddig vidékszerte csodájára jártunk egy cséplőgépnek, melyet valamely szobatudós gazda hozatott. Most mindenfelé székiben cséplőgépeket találni." Pesti Napló 1856. 365. Egy kisbirtokos vallomása szerint „majd minden nagyobb birtokon található már cséplőgép", s célszerűnek tartaná, ha a kisebb gazdák is községenként egyesülve, közerővel látnák el magukat gépekkel. Gazdasági Lapok 1856. 3-4. 378 Farkas István a kisebb gazdák részére 900 Ft-ért lovas, 500 Ft-ért emberi erővel hajtható cséplőgépet szerkeszt. Uo. 1856. 131-132. 205